Szabó Lőrinc: Titkok

Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod,

egész tested oly idegen varázzsal

kezdett ragyogni, mintha tűnt korok

titkai keltek volna ujra benned,

s az esti rét minden füve-virága

lassan feléd fordult: uj fény felé.

Először szótlanul csodáltuk az

isten homlokán szálló fellegek

szenvedélyes vörösét, majd, mikor

elhallgattak a lombok énekes

lakosai, melled fölé hajoltam

s átcsapott rajtam a rémült, a boldog

felismerés, hogy míg az alkonyat

lobogása koszorúzta fejed:

a szűzi Hold szállt le benned az égről

s a buja Flóra csókol csókjaidban.