Lesznai Anna: Tudom, hogy vagy

 Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

 Állok az esőszagú kertközépen

 És kinyújtom két áldott, dús karom

 Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

 Nem kereslek, és mámort nem remélek

 Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

 A lombos kertnek minden szála rebben

 És elmerül tengernyi tárt szívemben

 Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

 Az ég boltja csillagfénnyel kevert,

 Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,

 Szerelmem fáján virágként megülnek

 Dalos virágok dús szerelmem fáján

 Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.

 Nincs fény többé az égi mezők táján,

 Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam

 Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

 Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,

 Karom sem más, csak bontott ölelésed,

 A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.

 Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden

 Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

 És utolsónak bevonulok én is -

 Hála néked, hogy nem kell lennem nékem

 Én édes, áldott, boldog megszűnésem,

Nem kell lennem többé: te vagy.