Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek

Tudod-e, ez mi?

 Jó torna eszednek:

 asztalt terítenek,

 asztalt leszednek.

 Haladnak az utcán,

 feküsznek az ágyon,

mint pille cikázik

 fejükben az álom.

 Karjuk követ, ércet

 izzadva vonszol,

 sürgöny fut az éjben,

 vad telefon szól.

 És csönget az ajtón

 az orvos, a lázas

 szerelmes, a postás,

 a koldus, a gázas.

 Fejjel nekimennek

 a hetyke tavasznak,

 harcolnak azértis,

 ordítva szavaznak.

 Bölcsőt tologatnak,

 megcsendül egy ének,

 már vége a dalnak,

 bámulnak a vének.

 Csókok ligetében

 örvény köde nyildos,

 és ölnek, ölelnek,

 te drága, te gyilkos.

 Nem látni a végét

 a hosszu menetnek.

 Kacagnak-e ottan,

 vagy talán temetnek?

 Egy kis vidámság,

 sok-sok sohajtás.

 Sejted-e már mi,

 pedzed-e, pajtás?

 Nincs nála nagyobb jó,

 mert ez a kincs.

 Úgy hívják: élet.

Értelme nincs.