Kosztolányi Dezső: A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,

 halálthozó csókjára szomjazom,

 erdőket áldozok szilaj tüzének,

 bár ajkam is hervadna el azon.

 Görnyedve várom télen a szobámba,

 a tűz körül álmodva csüggeteg,

 lángóceánját képzeletbe látva,

 mely semmivé hamvasztja a telet.

 S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,

 s zöld pártadísze hullong a fejérül,

 virrasztom árva, bús menyasszonyom.

 Zokogva már hülő keblére fekszem,

 s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,

sápadt, aszú haját megcsókolom...