Illyés Gyula: A tihanyi Templom-hegyen

 Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi

 Balaton, tavasz, hegyorom!

 Alig tudom magamba szedni.

 S egyszerre – sok nagyon!

 Szeretném – azért, hogy te is nézd

 szemembe tenni szemedet.

 Magányba zár, fojt, fáj a szépség,

 ha nem együtt látom veled.

 Nem érzed, amit én, – ez is fáj;

 semmi se jó már nélküled.

 Szeretném a szívembe tenni

 lüktető, élő szivedet.

 Mennyi szin! Nem tudok betelni.

 Mekkora távlat! Mennyi fény!

 Szeretném, szeretném, ha lennél

tetőtől talpig én!