Babits Mihály: Példa a holdvilágról

Láttad-e mint holtat

A gyönyörü holdat

    Csuszni arany mezében?

Holtan hazajárván

Surranni a márvány

    Ég fekete vizében?

Holt tüzeknek hamvát,

Holt vizeknek havát

    Vinni fagyos kezében?

Nincs már önnön üszke,

Éjjel azért büszke

    Napinni a holdvilág:

Nesztelen, kényesen

Száll tova fényesen

    Néma, sima holt virág:

Büszke, hogy maga van,

Kényesen, magasan

    Fényesen - egy holt világ!

ÉRTELME:

 Fénnyel, noha pusztán,

Hidegen és tisztán

    Jár a lelkem magasan:

Régi hevem, tüzem,

Régi könnyem, vizem

    Hol van? Ugyan odavan!

Száll a lelkem, száll még,

Mint egy fényes árnyék,

    Hüvösen és havasan.