Ki ne álmodozna élete során egyszer, de inkább többször arról, hogy új életet kezd valahol távol az otthontól? Hogy belefog valami teljesen másba, mint amit a korábbi mókuskerékben nap mint csinált? Angyal Balázs elindult egy dunántúli kisvárosból, s meg sem állt Izraelen át Ciprusig. Tizenöt éve búvárkodik, s sok ezer turistával ismertette meg a víz alatti csodavilágot és a súlytalan lebegés euforikus élményét.
IgenÉlet: Merüljünk is rögtön a mélyére! Hogy lesz valakiből búvároktató?
Angyal Balázs: Az elmúlt évek során nagyon sok oktatóval találkoztam/dolgoztam együtt, így nagyon sok élettörténetet ismertem meg. Az én életem úgy alakult, hogy Izraelbe kerültem, ott dolgoztam a Vörös-tenger partján lévő Eilat nevű üdülőhelyen. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor életemben először egy búvárszemüveggel és pipával úszni indultam, s a víz alatt megpillantottam a Vörös-tenger felszíne alatti vízivilágot. A látvány lélegzetelállítóan gyönyörű. A rengeteg színes hal, a korall és a víz tisztasága azonnal magával ragadott. Ott, abban a pillanatban el is határoztam, hogy megtanulok búvárkodni. Ezt még abban az évben, 2001-ben tett követte, sikerült elsajátítanom az alapokat. Aztán, mivel nincsenek véletlenek, a sors úgy hozta, hogy már alapszintű búvárként épp egy búvárcentrumban találtam munkát. Na még nem mint búvár helyezkedhettem el, hanem az étteremben tevékenykedtem, de így volt lehetőségem rendszeresen gyakorolni a hobbimat úgy, hogy nem került semmibe.
IÉ.: Akkor valóban sorsfordító volt a könnyű kis úszásnak induló délutánod…
A.B.: Igen. Ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, úgy végeztem egyik tanfolyamot a másik után. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy eljutottam a profi divemaster szintre, amivel már hivatalosan is lehet dolgozni. 2002-ben úgy alakult az életem, hogy Izraelből át kellett költöznöm a szomszédos Egyiptomba. A tervem az volt, hogy csupán pár hónapot maradok, s megyek tovább. Ám Egyiptom a világ egyik legszebb merülőhelye, nem olyan egyszerű ám otthagyni!
IÉ.: Egyiptomban már oktattál?
A.B.: Eleinte divemasterként (merülésvezető – a szerk.) dogoztam, később oktató lettem. Napi 2-3 merülést végeztem a csodálatos korallzátonyokon. Nagyon tetszett a munkám, jó volt látni, ahogy a tanítványaim pár nap alatt elsajátították a búvárkodás alapfogásait. Már közel 3000 embernek adhattam át azt az élményt, amit jómagam elsőként Izraelben éltem át. Később oktatóból menedzser lettem, így az utóbbi 8 évben sajnos keveset merülök, de amint lehetőségem nyílik, kihasználom, hogy újra és újra megtapasztaljam a súlytalanság és a lebegés csodálatos világát. Időközben dolgoztam a Fülöp-szigeteken is 6 hónapot. Az is nagyon szép időszaka volt az életemnek, csak nagyon messze van. (Nevet.)
IÉ.: Most Cipruson értünk utol.
A.B.: Igen. 2013 óta itt, Cipruson dolgozom mint búvároktató. Sajnos a Földközi-tengert nem lehet összehasonlítani a Vörös-tenger csodáival, de az élmény, a víz alatti lélegzés nem változik.
IÉ.: Ha én most elindulok egy szemüveggel meg egy pipával úszni, s úgy járok, mint te, vagyis magával ragad a víz alatti csodavilág, belőlem is lehet búvár?
A.B.: Alapvetően mindenkiből lehet búvár, de van egy-két betegség, ami kizáró oka lehet. Legfőképp a szív- és érrendszeri, légzőszervi megbetegedések, a cukorbetegség egyes fajtáinak megléte esetén ellenjavallt a búvárkodás. Minden tanfolyam előtt ki kell tölteniük a tanítványoknak egy egészségügyi kérdőívet, illetve a legtöbb búvárcentrum orvosi alkalmassági igazolást is kér. Az alaptanfolyam felkészít a legtöbb vészhelyzetre, illetve azok megelőzésére. A 3-5 napos tanfolyam elméleti részből, védett merülésekből és nyílt vízi merülésekből áll. Ezek kombinációja készíti fel a búvárt a veszélyes helyzetek megelőzésére, kikerülésére és kezelésére.
IÉ.: De mégis milyen veszélyekkel számolhatunk?
A.B.: Minden sportnak, így a búvárkodásnak is meg vannak a veszélyei. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy csakis jó hírű búvárcentrumoknál tanuljanak, merüljenek. A pénz nem játszhat fontosabb szerepet a biztonságnál. Konkrétumokkal nem rémisztgetném az olvasókat, ne azok maradjanak meg az érdeklődők gondolataiban, hisz nem szeretnék senkit elijeszteni ettől a csodálatos élménytől, s negatív reklámot sem kívánok a szakmámnak. Ha valakit behatóbban érdekel a merülés, vegyen részt egy kezdő tanfolyamon, és rengeteg új dolgot tapasztal, amit laikusként nem is gondolt volna.
IÉ.: Az alapvizsga után hogyan tovább?
A.B.: Ahogy említettem, az alaptanfolyamot 3-5 nap alatt lehet elvégezni. Ezzel a vizsgával már párban lehet később merülni, de szerencsére rengeteg továbbképzési lehetőség van. Éppen a napokban próbáltam összeszámolni, mennyi tanfolyamot végeztem el én magam, illetve hány különböző dolgot oktathatok, de az összes nem jutott eszembe.
IÉ.: Egyelőre ez tölti ki az életed: merülsz, oktatsz, menedzseled a tanítást. De meddig lehet ezt csinálni? Vannak nyugdíjas búvárok?
A.B.: Ezzel a kérdéseddel nagyon aktuális témát érintesz. Az idén határoztam el ugyanis, hogy – bármennyire is szeretem - felhagyok a búvárkodással, mert otthont kell teremtenem magamnak. Egy percet sem bánok az utóbbi 15 évemből, hisz mindig napfényes helyeken, a tenger mellett illetve a tengerben dolgoztam. Rengeteg embert ismertem meg, megtanultam néhány idegen nyelvet. De szinte sehol nem voltam igazán otthon. Vagy a világ az otthonom? Nem tudom. De jövő év elejétől megpróbálok visszailleszkedni egy átlagos életbe, otthont teremteni és családot alapítani.
IÉ.: A víz adta szabadság, lebegésélmény után nem lesz könnyű…
A.B.: Mivel rengeteg nyugat-európai vendéggel dolgoztam, látom a különbséget ember és ember, lehetőségek és lehetőségek között. Látom, a nyugati emberek hogy nyaralnak, és hogy nyaral egy magyar ember. Pontosabban: egy nyugati átlagember sokkal több mindent megengedhet magának, mint egy magyar. Így azt a döntést hoztam, hogy nem Magyarország lesz az a hely, ahol az életem folytatom. A többit meglátjuk.
Szabó Judit
