Jucus barátnőm gyakran fut bele abba, hogy amikor hív, éppen edzésre megyek, edzésen vagyok, vagy edzésről jövök. Úgyhogy a múltkor azt mondta, hogy írjak már az edzésről, de komolyan. Én pedig annyira belelendültem a témába, hogy némi vírustámadás okán vagy tíz napot ki kellett hagynom. Na jó, engem annyira nem vert le a lábamról, mint a páromat (ugye, tudjuk, a pasik egy náthánál is halálos betegek, de most tényleg tré volt a helyzet – bár ő üzeni, hogy kemény volt, mint a rollingstones). Nekem csak a fülemet kezdte ki és az antibiotikumos csepp, no meg a fájdalom miatt nem mehettem.

Persze ha magam edzenék, akkor mentem volna, mint a hülye, merthogy az edzés egy idő után életformává válik. Csakhogy én hajlamos vagyok túlzásba vinni mindent, amit szeretek. Ha jó a könyv, amit olvasok, akár egész éjjel fenn vagyok, csak kiolvashassam. Edzésben sem ismerek határokat. A múltkor az edzőm ki kellett menjen tíz percre. Ott hagyott, hiszen nagyjából ezerszer végzett gyakorlatot csináltam, mindig is szabályosan, jól. Kvázi sérülésveszély nulla. Csak azzal nem számolt, hogy három sorozat után rápróbáltam egy nagyobb súlyra… Mert miért ne…

Szóval kell mellém az edző, aki ha kell, hajt, pörget, de ha kell, visszafog és kontrollál. Zoli a számomra ideális edző. Teljes mértékben ismeri a dilijeimet, tolerálja, hogy a munkám miatt időnként tologatni kell az időpontokat. És elfogadja azt, hogy mivel a munkám miatt kilométereket talpalok, nem vagyok hajlandó se kardiózni, se az általam csak „csöcsrázónak” nevezett aerobic órákra járni.

Na, szóval edzés. De most komolyan, mi a fenét írjak erről? Aki jár, azt tudja, mit érzek, amikor a teremben a férfi társak tágra nyílt szemmel jegyzik meg, hogy „a lányok nem szoktak ekkora súllyal edzeni”. Meg értik, hogy mit éreztem tegnap, amikor a combomat oldalról megszemlélve pánikolva észleltem, hogy puklis. A párom sírva röhögött rajtam, majd közölte, hogy amúgy állítólag ezért edzek, és valamiféle Danny de Vito kontra Schwarzenegger csevejt emlegetett. Persze könnyeit törölgetve. De hát felfedezni, hogy vannak izmaim, az mindig kicsit sokkoló. De jó. Kábé annyira, mint amikor az újrakezdés után három héttel a felkarom már nem ráncolódott, a bőrt kitöltötte az izom.

Nekem egyébként szerencsém van. Bár Budára járok át (igen, oda 40 perc, vissza egy óra az út kocsival, de nekem megéri), frekventált, elit környékre, de a teremben pokoli jó a hangulat. Nincsenek plázababák, akik fél órát sminkelnek, utána tíz perc futópad után vadul szelfiznek. Ha oda is keveredik egy-egy ilyen, gyorsan elkopik. Bár a törzsközönség zöme megengedhetné magának a legtrendibb fittness cuccokat, senkinek sem ez a fontos. A pénzt, amibe ezek a színes, szép és sokszor haszontalan ruhák kerülnek, mi vitaminokra és táplálék-kiegészítőkre (nem, nem szteroidokra) és edzésre költjük. Ebben a teremben együtt edz és izzad bankigazgató és takarítónő. És mindenki segít a másiknak. Az ominózus esetben, amikor is rápróbáltam Zoli távollétében a nagyobb súlyra, egy idősebb, volt élsportoló rongyolt oda hozzám, nehogy az orcámba ejtsem áthúzásnál a kilókat. Mert figyelünk egymásra.

No de hogy a dolgok lényegéről is szót ejtsünk. Ugyebár az internet világában mindenki mindenben szakértő. Ergo, aki edzeni akar, kiképzi magát a neten fellelhető cikkekből, megspékeli az általam csak bugyi-izgatónak hívott magazinok okosságaival, és máris komplett edzői és táplálkozási szakemberi képzettséggel bír. Olyannyira, hogy észt veszejtve osztja az okosságot úgy edzésterv, mint diéta terén. Kicsiny országunkban ez valahogy úgy megy, hogy a vébé idején mindenki fociszakértő, választások előtt politikai elemző, ha a tág ismeretségi körből valaki edzeni akar, akkor komplett edző + táplálkozási guru a fél világ.

Ugyebár edzőterembe azért megy valaki, mert 1.) fogyni akar 2.) formásodni akar 3.) fogyni ÉS formásodni akar. És hát pokolian nem mindegy, a három közül PONTOSAN melyik célt szeretné elérni. Ugyanis mind a háromhoz más típusú edzést kell végeznie. Merthogy ha uszkve két-három órát ugrál a futópadon, taposógépen, esélyes, hogy fogyni fog, de erősödni és formásodni tutira nem. Szóval a végcél helyett lehet, hogy szép, sovány, ámde mégis zsíros plötty lesz. Formásodni se kardióval, se ugribugri aerobic órákkal nem lehet. Azoktól lesz állóképesség, ami tök jó, de senki ne várja, hogy kerek popsija, feszes combja, és kockahasa lesz tőle egy pár hónap után. Az is alap, hogy lehet edzeni, kombinálni a kardiót (fogyásra) és a súlyokat (formásodásra), de a legfontosabb, hogy mindehhez a hetven százalék a kaja. Edzhetünk akár minden nap órákat, ha az étkezés nincs rendben, akkor kútba hordjuk a vizet. Láttam már pasit, aki a szép sörhasára edzett. Felülés, hasprés, gépek, minden. Fél év után szép, kerek, ámde legalább kőkemény hasa lett. Jó nagy. A zsír izommá alakult. Hát, mondjuk azt, nem örült. Dupla munka lett, ha nem háromszoros, hogy megszabaduljon tőle.

Szóval, aki ilyen életmódváltásra szánja el magát, és komolyan is akarja csinálni, az ne a netről, és főleg ne a női magazinokból okosodjon. De legfőképpen ne a barátnőkre hallgasson – kivéve, ha azok képzett edzők. Nem, én sem adok tanácsot, csak ilyen alapvető dolgokat mondok el, írok le. A többit tessék megkérdezni SZAKEMBERTŐL. A testünk ugyanis nem játékszer. Ha már valaki rászánja a pénzt a bérletre, áldoz az idejéből, akkor tessék rászánni azt az egyszeri alkalmat is, amikor egy hozzáértő, képzett szakember – pénzért, mert ingyen Krisztus koporsóját sem őrizték, és neki a munkája, amit csinál – edzéstervet ír, a célnak megfelelően. Sőt, ajánl táplálkozási szakértőt, Igen az is pénz. De ez mind egyszeri kiadás, ami megéri az árát a cél és az egészségünk közös érdekében. Edzés közben pedig, ha elakadunk, lehet fordulni az edzőkhöz. Azért, hogy megmutassák, mondjuk az oldalemelés – vagy a lányoknál oly népszerű tárogatógép - használatát, kivitelezését, egyikük sem fog elkérni pénzt. Azért vannak ott, hogy segítsenek.

Ja, és még egy tanács. Lassan itt a karácsony. A nagy evések időszaka, a lustulás, pihenés napjai. Aztán jön az újévi fogadalmak ideje, ugye? A felszaladt kilók miatt repülnek a tükrök, és nők ezrei utálják magukat. Aki életmódot akar váltani, aki már most, november végén sem elégedett a formájával, állóképességével, súlyával, az MOST kezdje el. Karácsonykor is lehet egészségesen étkezni, és még finoman is. Nem kell zabálni, és mozogni sem tiltott. De aki most nem kezdi el, az decemberben sem fogja – mert másra kell a pénz, csak még egy ajándék, meg hát a nagy lakomák -, és januárban sem –szűkebbre kell húzni a nadrágszíjat, meg amúgy is sötét és hideg van. Szóval gyerünk, edzésre fel! Jobban fog menni a nagy karácsonyi hajrá, nyugisabb lesz a hektikus fadíszítés is, mert minden egyes edzés felér egy „leszarom-tablettával”. Higgyétek el nekem, jó ideje csinálom!