Coco Chanel mondta a címbeli mondatot. És milyen igaza volt! Imádom az illatokat! Nem tudom, ki hogyan van vele, de mániám a szimatolás. Bár be vagyok oltva a plázák ellen, és egy idő után agresszívvá tesz a tömeg, ha illatszereket árusító boltot látok, oda bemenekülök. (A másik menedékem a könyvesbolt.)

Jó múltkorában vitába keveredtem a Facebookon. Egy nő azt állította, az illatszerek károsak, egészségtelenek, és egyáltalán, az ember legyen olyan natúr, amennyire csak lehet. Szerinte a férfiak számára is test természetes kipárolgása a vonzó „illat”, ugyanúgy működünk, mint az állatok e téren.

Hát…nem tudom. Számomra a natúr testszag legalább annyira taszító, mint az, ha valaki fejbe kólintó erősséggel parfümözi magát. Ha a kettőt kombináljam garantált a rosszullét. Márpedig nyáron, meg így ünnepek előtt gyakran futni ilyen „szagélménybe” a tömegközlekedési eszközökön.

Mert hát való igaz, hogy a feromonok az emberben is megtalálható kémiai vegyületek. És való igaz, hogy a feromonok irányítják a nemi viselkedésünket, azok tesznek vonzóvá mások számára. No de ezek a feromonok az illatszerekkel keveredve is hatnak, nem kell ahhoz mosdatlannak lennünk, hogy érezhesse a másik nembéli kiválasztott. Amúgy pedig nem az első randin kell testszagunkkal szembesülnie, bőven elég, ha az első éjszakán ismerkedik vele testközelből.

A vitapartnerem által hivatkozott vad naturizmus egyébként pont a sötét középkorban volt jellemző. A módosabb emberek azonban már e büdi korban is vágytak elnyomni áporodottságukat, ám ezt nem mosdással, hanem drága, nehéz, testes illatszerekkel tették. Az alsóbb néposztályok pedig szépen büdösködtek, ámde legalább a kosz miatti betegség és halál nem válogatott köztük.

Szóval, kösz, de kösz nem. Én maradok az illatoknál. Régebben, mikor nem nagyon engedhettem meg magamnak, hogy drága tusfürdőket vegyek, csak nézegettem a szép dobozokat, de legalább szappanból igyekeztem kellemes, tiszta illatút választani. Ma már rengeteg féle tusfürdő áll a polcon, és imádom, hogy este, a zuhany alatt állva válogathatok az illatok között. Mikor, mihez van kedvem, azt használom. És mielőtt valaki megszólalna, igen, tudom, hogy ezek a kencék és ficék szárítják a bőrt, úgyhogy ezért használok testápolót. Igen, finom illatút. És igen, abból is többféle van. Dezodorból a semleges illatot kedvelem, egyetlen ok miatt. Az keverhető a parfümökkel, Merthogy a parfüm nem a hónalj alá való, márpedig ott is illik szagmentesíteni, Nincs illúziórombolóbb, mint egy izzadságszagú nő. (Kivéve egy jó teniszmeccs, vagy fergeteges szeretkezés után. Az más.)

Szóval a parfümök! Tudtátok, hogy a parfüm egyidős a civilizációval? Már Egyiptom hölgyei is illatos olajokat, kencéket használtak, a legkedveltebb illatok a fahéj, a méz és a mandulaolaj elegye volt. Hatsepszut fáraó thébai templomában az alapanyagokat ábrázoló falrajzokra bukkantak, Mezopotámiában pedig a Kr. e. 1250-es évekre datálható ékírásos táblára, melyen az illatos olajok készítésének folyamatát örökítették meg.

Források alapján az első komoly, parfümnek nevezhető illatelegy a keleti világban hatvannál is több összetevőből készült. Egyébként a „profi” parfümök megjelenése a középkorra tehető, de nem az akkor éppen büdösködő európaiakhoz köthető, hanem az arab világhoz. Abu-Yusuf al-Kindi a 9. században már könyvet írt, mégpedig „A parfüm és a lepárlás kémiai könyve” címmel. Ebben az irományban illatos olajok, kenőcsök. több száz receptjét írja le. A perzsa orvos, Avicenna vezette be A virágok olajának lepárlással való kitermelése is egy arab orvos nevéhez fűződik, mégpedig, Avicenna-hoz. Ő először a keleti világban oly kedvelt rózsát használta alapanyagnak. A férfiak a hölgyeknek hamarosan apró üvegcsékbe töltött illatos vizeket ajándékoztak, idővel az ókori Görögországba is eljutott a perzsa csoda híre. Ott annyira megkedvelték, hogy nem csak testüket, de otthonukat is illatosították vele. Az egyiptomi és szíriai szultán, Szaladin, 1189-ban követével egy hordó pézsmát küldött nemes ajándékként a kelet-római császárnak. Épp jókor tette, mert így a büdi korra a parfüm elterjedtté vált az öreg kontinensen.

Azt már csak érdekességként mesélem el, hogy a fentebb említett sötét és büdös középkort elhagyva, Sissi királynő korának legismertebb gyógyszere is egy illatszer volt, mégpedig a Magyar Királynő Vize (L'eau de la reine d'Hongrie). Ez az alkoholban oldott rozmaring nem csak illatszerként, de gyógyszerként is szolgált.

Maga a parfüm szó a latin „per fumum” vagyis a „füstön át, a füst révén” kifejezésből származik. Hogy miért? Mert a parfüm elődje a tömjén volt amit füstáldozatokhoz, esetenként pedig halottak balzsamozásához használtak. Tömjén illatát pedig ma is érezhetjük, ha templomot látogatunk, és bizony sok családban igen kedvelt a füstölők használata. Bevallom, én is szeretem az egzotikus illatú füstölőket. Sőt, az illatgyertyákat is, különösen, ha egy kellemes, illatos fürdősóval töltött kádba merülhetek egy jó könyvvel és a közben a kis gyertyák a kád szélén illatoznak nekem.

No de vissza a parfümökhöz. Az Eau de Cologne, azaz kölni története Köln városához, és 1792-höz kötődik. A mai napig az évszámot neveként viselő parfüm nagy kedvencem, bár tény, nem a legnagyobb. Azt hiszem, annak ellenére, hogy imádok szimatolni, eléggé hagyománytisztelő vagyok az illatok terén. Az én stílusomhoz a légies virágillatok nem illenek. Több, mint húsz éve hatalmas szerelem a Burberry klasszikus illata. Nem, a London, a Week-end, és egyéb új illatok nem. Csak a klasszikus, bézs skótkockás változat. Szeretem még Jean-Paul Gaultier klasszikus, női torzót formázó üvegcsébe töltött illatcsodáját. Olyannyira szeretem, hogy ebből még perfünkrémem is van, amit féltve őrzök, és csak a legkitüntetettebb alkalmakra használok. És persze a nagy kedvenc az igazi parfümlegenda, a Chanel No. 5.

Tudjátok, miért lett szimplán No.5 a neve, akkor, amikor mindenki mesés névkreációkat alkotott az illatszereknek? Mert Chanel szeretett mindent, ami egyszerű, letisztult, könnyen értelmezhető, könnyen viselhető. Több illatot gyártottak le neki, és ezeket számmal jelölték. Ő pedig az ötöst választotta. Nem nagyon kellett már akkor sem reklám az illatnak, a szájhagyomány is elég lett volna, hogy a fél világ megszeresse. Ám Marilyn Monroe gondoskodott a létező legnagyobb reklámról, ráadásul teljesen ingyen, amikor 1953-ban megkérdezték tőle, hogy mit visel az ágyban, és azt válaszolta, hogy öt csepp N°5 -öt. Nos, szerintem is hatásos öltözet az alkalomra, akármit valljanak is a naturisták.

A test feromonjai keverednek a parfümmel. Ezért van az, hogy hiába veszi meg két barátnő ugyanazt az illatot, az teljesen más lesz az egyikük, mint a másikuk testén. Minden illat ettől egyedi és különleges. Ha valaki illatvásárlásra szánja el magát, és bemegy egy drogériába szimatolni, millió kis papírlapot talál. Erre fújva megízlelheti az illatot. Sőt, a jobb helyeken kávészemcsék vannak kihelyezve tálkába, hogy ebbe szimatolva egyet-kettőt, az orrunkban semlegesítsük az éppen kóstolt illatot, és próbálhassunk másikat anélkül, hogy a kettő keveredne a szaglóhámon. De nem elég, ha a papíron vonzó az illat. A kiválasztott példányt bizony a bőrön is ki kell próbálni. Rácseppentve, ráfújva érdemes várni pár percet, amíg eloszlik, keveredik a test feromonjaival, és csak utána megszagolni, majd dönteni. Mert bizony lehet, hogy a papírkán vonzónak tűnő illat a bőrünkön már nem is annyira vonzó. Akkor pedig az nem a mi illatunk.

Azt már csak halkan jegyzem meg, így a végére, hogy a mosóporok, öblítő szerek, mosogatószerek, de még a fertőtlenítő folyadékok is tartalmaznak illataromákat. Sőt, a természetes alapanyagú, akár házilag készített szerekbe is tesznek illóolajokat. Az emberek, főleg a nők vágya az illatok után tehát nem csak ősi, de mindennapi vágy is. Szóval fenébe a naturizmussal. Lehetünk környezettudatosak, választhatunk vagy készíthetünk magunk természetes illatszereket, akár tusfürdőt, szappant, mosószert, bármit. Az illat mindig fontos. Az illat kell a jó hangulathoz, a jó közérzethez, a nyugalomhoz, az izgalomhoz, a kalandhoz. Mindenhez.