A kéthetes szabadságom alatt négy napra a horvát tengerpartra utaztunk. Krk szigetét tűztük ki úticélként. Nem foglaltunk szállást előre, mert eléggé képlékeny volt a látogatásunk időpontja. Egy szerdai napon, délután háromkor indultunk a Balaton mellől, este hétkor már elfoglaltuk a szállásunkat Njivicében. Nem azért, mert gyorsan hajtottunk, hanem mert a magyar határtól kevesebb mint háromszáz kilométerre voltunk.

Ezért is lepődtünk meg, amikor szembetaláltuk magunkat az apartmanunk teraszán egy vihar elől odamenekült skorpióval. Rövid tájékozódás után megtudtuk, arrafelé, bizony, nem ritka az ilyen jószág. Ezután minden ruhát, cipőt elővigyázatosságból kiráztunk, mielőtt magunkra vettük.

Az apartmanunk gyalogtávolságra feküdt a tengertől. Ez volt a településen az egyetlen kiadó apartman arra a négy éjszakára, amit Njivicében szerettünk volna eltölteni. Itt a hatvanas években megállt az idő. A tévéállványt már lecserélték a kilencvenes évek elején nagyon modernnek tekintett réz-füstüveg bútordarabra.

A sziklás tengerpart – néhol aprókavicsossá alakítva – az egész település mentén végighúzódott. Mindenhol lehetett fürödni, csak a tengeri sünökre kellett figyelni, pontosabban kerülni őket. Sehol nem zsúfolódott össze túl sok ember.

Átúsztuk az előttünk fekvő öblöt. A túloldalhoz közeledve vettük csak észre, hogy a ruha nélkül strandolók közé érkeztünk, ahonnan rövid pihenőt követően indultunk is vissza. A következő napokban csak úgy úsztuk át az öblöt, hogy a túloldalon nem másztunk ki a vízből, hanem a parttól tisztes távolságra visszafordultunk.

A feltűnően jól táplált környékbeli macskák szintén szerették a friss tengeri levegőt és szellőt, gyakran időztek a strandolók körül.

Nem csak a strandon, de az éttermek teraszain is találkoztunk látványosan jól tartott, diszkréten, ám annál határozottabban kéregető macskákkal. Feltűnően vonzódtak a halételekhez. Megsértődtek, ha pizza falatot ajánlottunk fel az étvágyuk csillapítására. Természetesen, pontosan tudták azt is, kinél érdemes próbálkozniuk, s ki az, akinél felesleges időpocsékolás.

Sovány, vékonyfarkú kóbormacskával nem találkoztunk. Csak gömbölyű, tömött szőrű cicákkal. Akiket semmi nem billent ki a lelki egyensúlyukból. Akik strandolnak, táplálkoznak egész nyáron.

Tudnak élni.