A PIC Ringató csapata valami olyat tesz a koraszülöttekért, ami páratlan, megható és tiszteletre méltó. A koraszülött intenzívosztályon fejlődő, az életükért küzdő csodababáknak segítenek a zene erejével. És hogy mekkora ereje van a zenének? Erről beszélgettünk egy fantasztikus emberrel, Hazay Tímea programvezetővel.

IgenÉlet: A Ringató országszerte ismert zenei fejlesztő foglalkozás, amelynek keretében a gyermekek énekelhetnek, hangszereket próbálhatnak ki, mondókáznak. Hogyan kerültél kapcsolatba a Ringató családdal?

Hazay Tímea: A Ringató programot a testvérem, Hazay Annamária miatt ismertem meg. Talán fél éve vezette akkor Ancsa a Ringató foglalkozásokat, s egyszerűen sugárzott, amikor erről beszélt. Elmentem megnézni őt, nagyszerű volt, majd felkerestem Gállné Gróh Ilonát, a Ringató alapítóját. Megnézhettem Ili foglalkozásait, melyek olyan élményt nyújtottak nekem, a kör szélén ülő megfigyelőnek is, amit sosem felejtek el. Tizenöt-húsz fiatal édesanya körben ülve, ölükben a kisbabáikkal, kicsi gyermekikkel játszanak, énekelnek, nevetnek, olykor néma csendben figyel minden apróság és minden felnőtt egy furulyát vagy a hegedű hangját... Ez valamikor 2007 tavaszán történt, s egy hét alatt eldöntöttem magamban, hogy elvégzem a Ringató módszertani tanfolyamot, mert foglalkozásvezető szeretnék lenni. Több diplomám van, eredetileg pedagógus vagyok, s hatéves korom óta zenélek, énekelek. Öröm volt újra pedagógusnak lenni. A Ringató foglalkozás azonban nem fejlesztő foglalkozás, hiszen nem célunk, hogy a gyerekeket direkt fejlesszük - ez majd az óvodás-, iskoláskor feladata. A Ringató szemlélet, módszer szerint az egészséges kisgyermekek fejlődnek önmaguktól. Mi csak körbevesszük őket értékes zenei ingerekkel, ami a lehető legjobban szolgálja a fejlődésüket. Soha nincs feladata a gyerekeknek egy Ringató foglalkozáson, a felnőtteknek szól a „tanítás”, de inkább azt mondanám: mintaadás. Mintát szeretnénk mutatni arra, hogyan történhet a családban a zenei nevelés a születéstől hároméves korig. Hiszen a zenei nevelés művészeti nevelés, érzelmi nevelés, a lelket táplálja, s erre a gyermekeknek a lehető legkorábbi pillanattól szükségük van. Sok anyuka meséli, hogy már a pocakban is énekelt a kicsinek. Bizony sok kutatás alátámasztja, hogy az anya-gyermek kapcsolat, a kötődés csírái már a magzati korban elindulnak. A zene, a művészet egyszerre hat a gyermekre és a szülőre. Közös élményt jelent a szépség, a játék, a csend, a ritmus, a dallam közös befogadása.

IÉ.: A PIC Ringató viszont nem a bölcsődés, óvodás kisgyerekeknek szól, hanem a koraszülötteknek. Mikor és miért alakult meg ez a csoport?

H.T.: 2013 novemberében, a Kisveréb Alapítvány elnöke, Veréb-Németh Réka védőnő felkért arra, hogy tartsak egy Ringató foglalkozást sérült, valaha oxigénhiánnyal született gyermekek számára a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikáján. A foglalkozást várakozáson felül jól fogadták a gyerekek és a szülők is. A Klinika koraszülött-újszülött intenzív osztályának, vagyis PIC osztályának osztályvezető egyetemi docense, Dr. Szabó Miklós kérte, üljünk le beszélgetni arról, el tudom-e képzelni, hogy valamilyen módon megvalósuljon a Ringató a PIC osztályon. Én igent mondtam, s 2014 januárjától heti három alkalommal eltöltöttem két-három órát az osztályon. Először csak megfigyeltem, majd az első két alkalom után megszólítottam egy édesapát gitárral a kezemben: - Szeretné, ha kicsit énekelnék a kisfiának? Az apuka igent mondott, s ő volt akkor az első, akinek elénekeltük: Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra... Az apuka velem énekelt, mosolygott, folytak a könnyek az arcán - én igyekeztem énekelni és figyelni a hangomra, mert bizony el-elcsuklott. Nagyon hálás vagyok annak a kicsi fiúnak és édesapjának, amiért így indulhatott a PIC Ringató. Két hónapig egyedül voltam, majd meggyőztem Dr. Szabó Miklóst, engedje meg, hogy a testvérem, Ancsa is bejöjjön segíteni. Hamarosan még két nagyszerű kolléganőmet, Venczel Mónit és Horváth Irmát is behívhattam, így jelenleg négyen vagyunk önkéntes PIC Ringatósok. Hetente négy alkalommal felváltva vagyunk bent az osztályon.

Ősi tudás

IÉ.: Azok a bizonyos zenei ingerek hogyan hatnak egy kisgyermek fejlődésére és hogyan segíthetnek egy koraszülöttnek?

H.T.: A zene, az éneklés nekünk, embereknek egy rendkívüli eszközünk arra, hogy érzelmeket fejezzünk ki. A ritmus, a dallam, a közös éneklés harmóniát teremt. A zenehallgatás, az éneklés során a légzésünk nyugodtabb, a szívverésünk egyenletes lesz, a gondolataink nem cikáznak, nem szorongunk. A legkisebbek számára a szülők éneke, mondókázása azért is kincs, mert olyan állapotba kerülnek a szülők, amely oldott, nyugodt és nyitott a gyermekre, nyitott a kapcsolatra. A kisgyermek számára az értékes zenei ingerek tehát nemcsak a zenei képességek és zenei transzferhatások - ritmusérzék, zenei hallás, éneklési készség, képzelet, kreativitás, zenei formaérzék stb. - fejlődése miatt fontosak, hanem az érzelmi nevelés miatt is, sőt, az ízlésformálás miatt is. Fontos, hogy a gyermek az életkorának megfelelő zenét halljon. Természetesen mindent hall, amit a család hallgatni szokott, könnyűzenét, komolyzenét, népzenét, bármit, de tudnunk kell, hogy mindent magába is szív, mint a szivacs. Amit sokszor hall, az erősebben hat rá. A zene hat az érzelmekre, az érzelmek hatnak a biológiai működésünkre, nem nehéz belátni, hogy a zenével lehet buzdítani, ünnepelni, altatni, siratni. Minden érzelemhez más dallam, más lüktetés, más ritmus társul. Az anyukák több százezer éve altatókat énekelnek vagy dúdolnak. Ősi tudás ez. A koraszülöttek számára a legszebb zene az édesanya és az édesapa egyenletes, megnyugtató hangja. Számukra az élő emberi hang és a hozzá kapcsolódó érintés valódi gyógyszer, a lüktető dajkarímek, kedves altatók, halk dallamok beburkolják a babát és a pozitív stimulusok hatására stabilizálódik a fizikai állapotuk is. A légzés, a vér oxigénellátottsága, a pulzus mind optimalizálódik, ami a koraszülöttek esetében különösen fontos, hiszen az ő fizikai állapotuk rendkívül változékony.

IÉ.: Nyilván az sem mindegy, milyen jellegű az a zenei inger, ugye? Hiszen van, ami megnyugtat, van, ami feszültséget kelt.

H.T.: Mindig figyelnünk kell a csecsemő jelzéseit, észlelnünk kell, hogy jólesik-e neki az éneklés, a mondókázás, az érintés. A szülő jelzéseire is figyelnünk kell, s mindig ő dönt arról, hogy mi és meddig történjen. Egy-egy PIC Ringatós alkalom azonban sosem tart 15-20 percnél tovább. Az orvostudomány fejlődése azt eredményezte, hogy már 24 hetes, aprócska korababák is gyógyulnak, fejlődnek az inkubátorokban. Ők még annyira törékenyek, hogy szüleik is csak nagyon óvatosan nyúlhatnak be az inkubátorba, hogy megérintsék őket. Számukra, s ez egészen 28-30 hetes korukig így van, érdekes módon a mélyebb hangok kedvezőbbek.

 „A Te hangodat ismerem”

IÉ.: Az a közeg, ahol ti végzitek a tevékenységeteket, össze sem hasonlítható azokkal a művelődési házakkal, ahol a Ringató foglalkozások vannak. Ti ugyanis egy koraszülött osztályra mentek. Amikor elindult ez a csoport, tudtátok azt, hogy mire vállalkoztok? Tudtátok, milyen nehéz helyzetekkel is szembe kell majd néznetek?

H.T.: 2014 januárja előtt soha nem voltam PIC osztályon, így komolyan megviselt engem is és a kollégáimat is az első néhány hét, hónap. Egy-egy alkalom után bizony eltartott egy ideig, míg összeszedtem magamat a kocsiban, és el tudtam indulni a saját gyerekeimhez, a családomhoz. Aztán valahogy megedződik az ember és felvérteződik egyfajta nyugodtsággal, feladat-tudattal, segíteni akarással, amiben a részvéten túl már több felelősség is van. Segítenünk kell, s az együttérzés önmagában nem segítség - bár nagyon fontos és szükséges érzelem. Ebből azonban tovább kell fejlődnie annak, aki hosszabb távon szeretne a PIC osztályon lévő családokkal találkozni.

IÉ.: Meg lehet fogalmazni, mit éreztek, amikor átöltöztök és beléptek a koraszülött intenzív osztályra?

H.T.: Felvesszük a fehér köpenyt, átvesszük a papucsunkat, fertőtlenítjük a kezünket. Kint hagyunk mindent, ami kint van, és ráhangolódunk arra, ami bent van, az ajtón túl. Kavarognak ilyenkor az előző alkalmak is bennünk, a beszélgetések, élmények. Ilyenkor bízunk abban, hogy jobban van a baba, akit két napja műtöttek; hogy több a teje az anyukának; hogy apának sikerült eljönnie a munkahelyéről. Semmit sem tudunk, mi vár bennünket bent. Hoztak-e új babát? Egyáltalán bemehetünk-e, vagy súlyos beavatkozás történik és várnunk kell, vagy elegendő a másik kórterembe átmenni. Mindig változó, mindig kiszámíthatatlan helyzet, s mindez alig egy-két perc alatt zajlik le az emberben.

IÉ.: Amikor zenéltek, figyelitek a csöpp gyermekek reakcióit. Mit szoktatok tapasztalni, hogyan reagálnak, amikor felcsendül a zene?

H.T.: A PIC Ringató jelmondata: „A Te hangodat ismerem.” A baba szól így az anyukájához. Ő várja, hogy megszólítsák, hogy beszélgessenek vele. Mindig az anyuka és az apuka hangja a legfontosabb, ezért a mi célunk az, hogy segítsünk a szülőknek rátalálni a saját hangjukra - együtt énekelve, együtt mondókázva, dünnyögve talán kicsit egyszerűbb. A gitár csak egy kis támasz, igazán nagy gyógyító erővel bír, ha a szülő mellkasán fekvő baba hallhatja a szülő énekét vagy beszédhangját. Az éneklés és a mondóka azért segít kicsit még jobban, mert zenei inger. Igen, a mondóka is zene! A mondóka is lüktet, zenél, ismétlődő sorai biztonságot adnak a kicsinek. A PIC Ringató alkalmak során azt tapasztaljuk, hogy a babák megnyugszanak, stabilabbá válnak, aki sírdogált, szépen elalszik, aki nehezen evett, ügyesebben próbálkozik. Sokféle élményünk van. Mi csak segítünk, támogatunk egy gyönyörű folyamatot: az anyuka és a kisbaba egymásra hangolódását a dallamok, a ritmusok segítségével.

IÉ.: A szülők hogyan fogadnak titeket? Nyilván ők is rendkívül nehéz és fájdalmas heteket, hónapokat élnek át. Hogyan tudtok nekik segíteni? Az ő lelküket is ápoljátok?

H.T.: A pszichológia paranormatív krízisnek hívja azokat az állapotokat, melyek felkészületlenül érnek bennünket; ezek az élet nem természetes velejárói. Az anyává válás, a szülővé válás is krízis, de normatív krízis, mindannyian tudjuk, hogy sok örömmel, de sok feszültséggel is járó, hosszú időszak. A PIC osztályon lévő családok paranormatív krízisben vannak, számukra a központi élmény a veszteség. Elvesztették azt az álmukat, amit a várandósságról, a szülésről, a babáról, az első hetekről terveztek. Hirtelen valami végzetesen átírta a forgatókönyvet, és most meg kell birkózni a jelennel: kórházi környezet, sípoló gépek, inkubátor, fertőtlenítő szag. Amikor ebben a helyzetben az ő beleegyezésüket követően elkezdünk énekelni, szinte minden alkalommal elindulnak a könnyek a szülők arcán, s mikor rákérdezünk, hogy maradhatunk-e, mindig igen a válasz. Az éneklésen túl azonban természetesen beszélgetünk is. Meghallgatjuk az Ő történetét. Az Ő kisbabájának, várandósságának, a szülésnek, az első napoknak, heteknek a történetét. Megpróbálunk támaszként jelen lenni, néhány támogató szóval segíteni ezt a rendkívül nehéz élethelyzetet. Annyira megszerettem ezt az önkéntes munkát, hogy tavaly szeptemberben felvételiztem a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetébe a két éves posztgraduális integrált szülő-csecsemő konzultáció szakra, hogy a perinatális pszichés történéseket alaposan megértsem és jobban tudjak segíteni.

IÉ.: Hogyan segítitek az inkubátorban fekvő kicsik és a szülő közötti kötődést?

H.T.: Az anya szenzitivitása meghatározó a kötődési kapcsolat minőségében. Minél inkább szenzitív egy édesanya, vagyis képes a kisbabája jelzéseit idejében észlelni, helyesen értelmezni és időben megfelelő módon reagálni rá, annál biztosabb, hogy biztonságosan fog kötődni a gyermek. Az éneklés, dajkálás ösztönösen arra késztet bennünket, hogy semmi másra ne figyeljünk, csak a gyermekünk jelzéseire. A PIC Ringató így tehát segítheti az anyai szenzitivitást. A kötődés azonban hosszú hónapokon keresztül formálódik, alakul, s igazán kritikus periódusa a 6-12 hónap közötti időszak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem fontos az, hogy a magzati korban milyen gondolatai voltak az anyukának a gyermekéről, hogy hogyan alakult a szülés, az első néhány hét, amit gyermekágynak is hívunk. Ez mind rendkívül fontos, de nem szabad azt hinniük az édesanyáknak, hogy minden a legkorábbi időszakban végérvényesen eldől, s biztos, hogy valamilyen kötődési zavara lesz a gyermeknek a koraszületés miatt. Ez így nem igaz. A szülőket viszont segíteni, támogatni kell azért, mert az élethelyzetből adódó hosszú és tartós stressz nagyon megnehezítheti a természetes anya-gyermek, apa-gyermek, anya-apa-gyermek kapcsolatot, sőt a szülőpár kapcsolatát is. A statisztikáknak sajnos nagyon szomorú számai vannak arról, hogy mennyire megterhelő a párkapcsolatokra az a krízis, amit a koraszüléssel él át a család. Muszáj tehát segíteni!

IÉ.: Tartjátok a kapcsolatot azokkal a csodababákkal, akiknek zenéltetek a PIC osztályon? Még csak másfél éve indult el a programotok, de vannak olyan kicsik, akiknek a fejlődését azóta is figyelemmel követitek?

H.T.: Ez az egyik legszebb élményünk! Több olyan család is jár hozzánk rendszeresen a Ringató foglalkozásokra, akiket a PIC osztályon ismertünk meg. Igazi öröm látni, ahogyan most már a székeket tologatják a babák.
Nevetnek, lovagoltatják őket az anyukák az ölükben, főzik a borsót a kicsi tenyerébe, csiklandozzák őket egy-egy kedves ölbeli játékkal. Különleges élmény, amikor egyszer csak betoppan a család pl. a Millenárison lévő Ringatóra, egymásra nézünk, szorosan átöleljük egymást, majd leülünk a szőnyegre és ott énekelünk, játszunk, éppúgy, mint máskor - de Velük akkor először éljük át, hogy nincs kórház, nincs gép, nincs neon, nincs zöld köpeny… Fantasztikus érzés!

IÉ.: Mit jelent számotokra a hivatásotok? Mit tanultatok a koraszülöttektől?

H.T.: Minden helyzetben lehet szeretet adni, énekelni, dajkálni - még a legfájdalmasabb, legnehezebb pillanatokban is társunk lehet egy dallam. Együtt lehetünk születő családokkal, segíthetünk anyukává, apukává válni - legalábbis a kezdeti első lépéseket megtenni a szülővé válás útján. Ezek az élmények tartanak bennünket ott és hívnak vissza újra és újra. A beszélgetések, a tekintetek, a dalok, amiket megtanítunk, aztán kérik tőlünk, mert a kicsinek az lett a kedvence. Mindez egy kórházban, a PIC osztályon. Sűrű, máshol nem tapasztalható élmények, s az ember úgy érzi, ott kell lenni. A koraszülött babák igazi hősök, tiszteletre tanítják az embert. Mély tiszteletet érzek irántuk.

IÉ.: Jelenleg hány kórházban vagytok jelen és mik a jövőbeli terveitek?

H.T.: A Bókay utcai 1. sz. Gyermekklinika mellett a Péterfy Kórházban, a Kecskeméti Megyei Kórházban, a Veszprémi Megyei Kórházban és a Szegedi Gyermekklinika PIC osztályán vagyunk jelen. A munkánk önkéntes, így egyelőre csak a Bókay utcában tudjuk megvalósítani a heti négy alkalmat felváltva. A Péterfyben két kollégám, Újvári Klára és Dr. Hérincs Zoltán heti két alkalommal, Kecskeméten Dr. Szabóné Csikai Ágnes kollégám szintén heti két alkalommal, Szegeden Vadai Henrietta, Veszprémben Rábaközi Rita kolléganőm hetente egy-egy alkalommal tudja vállalni a PIC Ringatót. Szeretnénk, ha bővülhetne a csapatunk, s bízunk abban, hogy támogatást kap majd a programunk. Több kórházba is hívnak bennünket, de egyelőre csak Tatabányát tudtuk megszervezni, így hamarosan ott is elindul a PIC osztályon a Ringató Solti Emese kolléganőnk vállalásával. Hosszútávon azt szeretnénk, hogy minden PIC osztályon működhessen a program, ahol az osztály is szeretné. Még hosszabb távon gondolkodva még több energia, még több szakember bevonásával megvalósíthatnánk egy Éneklő Kórház programot, hiszen szükség lenne erre minden gyerekosztályon, ahol az anyukák, apukák a beteg kisgyermekeik mellett aggódnak.

Szilvási-Kassai Eszter