Tegnap Jucus remek cikkel jelentkezett arról (ITT), hogy ideje végre minden nőnek felemelnie a fejét, hisz csodálatosak, egyediek vagyunk, s már a puszta létezésünk is érték. Ahogy minden emberé. Mégis leszegett fejjel járunk, folyamatosan szégyelljük magunkat csak azért, mert a démonaink sikítoznak a lelkünkben. Bevallom, nagyon szíven ütött az írás, mert közel a negyvenhez még én is azzal küzdök, hogy a magabiztosság, amit néha sikerül magamra erőltetnem, állandó társam legyen. Meg erőnek erejével kell magamat kényszeríteni, hogy ha belenézek a tükörbe, azokat a vonásaimat vegyem észre, amelyek szépek, s ne rögtön az előnytelenségeimet soroljam. A minap már rám szólt egy barátom: - Kriszta, ne ostorozd már örökké magad! Mire jó ez?

Semmire sem jó, nyilván. De újra és újra visszasüppedünk az önutálatba, ahelyett, hogy a szemléletmódunkon változtatnánk, s tényleg elhinnénk, hogy nincsenek nálunk különb emberek, csak mások. Jucus cikkével párhuzamosan rábukkantam egy „lebutított” verzióra is, ami 8 pontban gyűjti össze, mi is a különbség a pozitív és a negatív emberek között. Egy-egy mondat az eltérés, ám a mentalitásbeli végeredmény ég és föld.

1. A pozitív szemléletű emberek mindig az építő jellegű témákra fókuszálnak.

A negatív hozzáállásúak folyton panaszkodnak, s igyekeznek a nyomorukban túllicitálni egymást.

2. A pozitív szemléletű emberek vállalják a felelősséget a tetteikért.

A negatív hozzáállásúak hárítják a felelősséget és mindig másokat okolnak a hibáikért.

3. A pozitív szemléletű emberek képesek a hibáikból tanulni, mert azt vallják, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.

A negatív hozzáállásúak nagyon nehezen fogadják el és ismerik be, ha hibáztak. (lsd. 2. pont)

4. A pozitív szemléletű emberek szerint az egyetlen állandó dolog az életben a változás.

A negatív hozzáállásúak gyűlölik a változásokat, s borzasztóan nehezen alkalmazkodnak az új helyzetekhez.

5. A pozitív szemléletű emberek minden új találkozásban, minden új ismeretségben a lehetőséget, érdekességet látják.

A negatív hozzáállásúak mindenkiben a hibát keresik.

6. A pozitív szemléletű emberek tudják, mikor kell valamit elengedni.

A negatív hozzáállásúak soha nem a jelen megélésére és önmaguk épülésére összpontosítanak.

7. A pozitív szemléletű emberek hálásak azért, amijük van.

A negatív hozzáállásúak azt gondolják, nekik minden alanyi jogon jár.

8. A pozitív szemléletű emberek nem várnak arra, hogy egyszer majd jobb lesz nekik, hanem élik az életüket, s optimizmusukat szétsugározzák a környezetükben.

A negatív hozzáállásúak folyamatosan neheztelnek valakire valamiért, s ezt az attitűdöt közvetítik mások felé is.

Ugye, milyen egyszerű, s mégis mekkora különbséget hordozó szemléletmódok? Azt szoktam mondani elégedettebb pillanataimban, hogy én a legoptimistább pesszimista vagyok a Föld kerekén. A jövőben azon dolgozom, hogy a pesszimistát végleg elhagyhassam. Hisz épp elegen vannak a rosszakaróim, ne tartozzak már én is közéjük!    

(Az írás 2016. december 11-én jelent meg.)