Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Az életmód oldalak ontják magukból a követésre érdemes napirendeket, a testi-lelki harmónia eléréséhez szükséges tippeket, jó tanácsokat. Bevallom, én is megnézegetem, mert érzem, az, ahogy mostanában élek, nem mehet az idők végezetéig. Vagyis mehet, csak akkor relatíve hamar eljön az idők végezete… A hellonatural.com-on találtam egy 10-es listát az ideális napról. Olyan, mint a bögrés süti, tudjátok, amelyhez kell 1 bögre liszt, 2 tojás, 3 kanál cukor, 4 csepp citromlé, 5 kavarás stb. Namárm...
továbbEz tényleg nem igényel kommentárt. :)
továbbA nő erejének, értékének mibenlétét taglaló cikkekkel (is) Dunát lehet rekeszteni. Valahogy mégsem elég. Mégis újra és újra bizonygatnunk kell – leginkább magunknak, hisz saját fejlődésünk gátjai mi magunk vagyunk -, hogy érünk annyit, mint akár más nők, és képesek vagyunk azokra a dolgokra, melyekre egy férfi is képes.
továbbSokat gondolkodom a kötelék kérdésén. Az én anyaságomon, az ő gyerekségén. Közös életünk kezdetén. A majdnem koraszülött, két és fél kilós, fekete hajú, cseresznyepiros ajkú csodán. Aki már az élete elején megküzdött a világgal, és legyőzte. Aki ma ennek a legyőzött világnak a sorsát cipeli vékony kis vállain. A MINDENEM. A legeslegfontosabb minden közül. A kontroll, a mérték, az érték, a tükör, a tiszta lap, a tiszta szív, a szeretet. A bizonyság, hogy van még jó az életben. Semmi sem számít...
továbbNem tudjuk, mennyi időnk van. De ha türelmünk van, tudunk építkezni addig, amíg az időnk tart. :)
továbbKár, hogy azóta mélyebben vagyunk, mint mikor még kövekkel dobálóztunk...
továbbDe mindig vannak segítőink a bajban, s olyanok, akikkel örömeinket is megoszthatjuk. Ez a gyönyörű Márai-idézet kiválóan demonstrálja a mindennapi lét szeszélyességét, sokarcúságát. Ráadásul említést tesz a tűzoltókról, kiket ma ünnepelünk.
tovább Ebben minden benne van. :)
továbbA Jóisten ne verjen meg érte, amit írni fogok, de: egy ilyen rendezvény szörnyű, borzalmas, rettenetes, idegtépő, ócska, szánalmas, drága, és nekünk, szülőknek még 10 évet el is vesz az amúgy is stresszes életünkből. Mindig előkerül a helyi „mindenegyben” ripacs, aki ha kell, konferanszié, ha kell, Pepi bohóc a hároméves szülinapján, hétköznapokon meg az önkormányzatnál dolgozik udvarosként, iktatósként vagy a portán.
továbbSokszor nem is tudjuk, milyen érdekesek, színesek vagyunk. Mások elismernek, szeretnek, élvezik a társaságunkat, mi meg szürkének, unalmasnak érezzük magunkat. A mai kiskép telitalálat.
továbbDe a tágabb környezetünk is tele van az életükért, a tetteikért felelősséget nem vállaló, sőt, minden problémájukért másokat okoló emberekkel. Mintha nem akarnának felnőni, mintha folyamatosan keresnék az „óvónénit”, a „nagytesót”, az „aput-anyut”, aki megvédi őket, megbocsát nekik, legyenek akár már 30-40-60. A világ pedig ezt még erősíti is. A reklámok azt szajkózzák, hogy „mert megérdemled”, „neked jár”, „te vagy a legjobb”, a „legtöbb mi adható”. Felnőtt emberek erősítik az infantilizmust...
továbbDe a teljes önazonosságig, a megingathatatlan tartásig bizony rögös az út. S sokszor elkélne a segítség. Néha merjünk esendők lenni, hogy befogadhassuk, megérthessük mások tanítását és támogatását!
továbbAz azonban, hogy évtizedekig a tenisz állócsillaga maradhatott, azt bizonyítja, hogy az őt körülvevő szeretet erősebb volt a gyűlöletnél.
továbbA napi rohanás közben sokszor csak beesünk egy kávéra a munkahelyünkhöz közeli cukrászdába, találkozóinkat is a jól bevált, ismerős helyekre szervezzük. Ám néhány napja a kollégákkal gondoltunk egyet, s kiléptünk a komfortzónánkból. Méghozzá többszörösen. Felkerestük ugyanis a Nem adom fel Kávézót Budapest 8. kerületében. A Nemadomfel Együttes biztosan sokaknak ismerős. A csapat tagjai egytől egyig fogyatékosok, ám oly parádés előadásokat tárnak a közönség elé évről évre, melyek bizonyítják, ...
továbbMert nem ismerjük a körülményeket, nem tudjuk, ki mivel küzd, s mi sem vesszük jó néven, ha háttérinfók nélkül, pusztán szimpátia, antipátia vagy vérmérséklet alapján okoskodik valaki felettünk.
továbbMindannyian küzdünk azzal – hol erősebben, hol kevésbé -, hogy kevesek vagyunk, nem megfelelő a tudásunk, felkészültségünk. Gyenge az önbizalmunk, másokhoz méricskéljük magunkat. Sokszor hagyjuk a jókedvünket „agyoncsapni” mások véleménye által. A lifehack.org összegyűjtött néhány jó tanácsot, hogyan erősítsük, vértezzük fel magunkat saját magunk ellen, hisz a negatív gondolatok, az önostorozás komolyan befolyásolhat bennünket fontos döntések előtt is.
továbbMindannyiunk bensőjében ott szunnyad a fenevad, mely időről időre feltámad, tüzével megégeti a józan ítélőképességünket, felpiszkálja lelkünkben a gyűlölet és kisszerűség parazsát.
továbbNéhány évtizedet eltöltünk egy porhüvelyben, melyet hol szeretünk, hol gyűlölünk. Hol jól tartunk, hol sanyargatunk. Hol bántjuk, hol dédelgetjük. Találtunk néhány érdekességet az emberi testről, bizony sok újdonság volt a felsorolásban számunkra is.
továbbFeljebb jobban tudják, mire van szükségünk. Egót hátra, ösztönt előre!
továbbAz engem bírálók leveleinek mindegyikében egyetlen vezérszó szerepelt: a kurva. Nem viccelek. De: ha a sok rosszindulatú „kurvázó” a fején pörög is, s akármilyen bélyeggel illet is, mindig kimondom a véleményemet, a sajátomat, ahogy eddig is tettem. Elég sokat tanultam azért, hogy 38 éves koromra legyen önálló akaratom, nézőpontom, világról alkotott képzeteim, hogy bízzak magamban annyira, hogy vállalhassam azt, amiben én hiszek.
tovább