Egy egészen elképesztő és érthetetlen történetet olvastam valamelyik nap a CNN-en. A riport főszereplője egy 15 éves francia lány volt, nevezzük Joanna-nak, aki egyik napról a másikra az iszlamista terroristák csapdájába kerülve elhatározta, hogy Szíriába megy és beáll az Iszlám Állam zsoldosai közé. A lány bezárkózott a szobájába hosszú hónapokra, áttért a muzulmán vallásra, az internet segítségével pedig felvette a kapcsolatot a novemberi párizsi terrortámadással összefüggésbe hozott egyik ... tovább

A címben feltett kérdés nem költői. Valódi. A világ legfinnyásabb macskája létezik. Köztünk él. Mit köztünk él! Egyenesen velünk él. Kicsit ki vagyunk borulva tőle, s most már naponta tesszük fel egymásnak a kérdést: hogy jutottunk idáig? tovább

Reggel már úgy ébredsz, hogy késésben vagy. Még akkor is, ha pont abban a pillanatban nyitod ki a szemed, amikor az óra csörög. Hisz te húztad fel este fél 6-ra, 6-ra stb. De már rohanva futsz ki a hálószobából, kapkodva nyomod be a kávéfőzőt, mert valami űz, hajt. Magad sem tudod, de érzed. Hogy csinálni kell, menni kell, mert már így is lemaradtál valamiről.   tovább

Hát ott volt a TJ Hooker című bűnügyi sorozat Romanoja. Tegye fel a kezét, akinek nem volt a lányszobája falán Romano-poszter! Nincs kézerdő a magasban, lefogadom. Az amerikai rendőregyenruhába bújtatott Adrian Zmed maga volt a csitrik jövőképe. Az enyém is. Az a jólfésültség, fess termet, az átható tekintet! – minden egyes alkalommal úgy éreztem, nekem kacsint, engem vár, s ha kell, én bizony egy slukkra kiiszom a köztünk lévő óceánt, s többé senki és semmi nem választhat el egymástól.   tovább

Itt a farsangi szezon, olyannyira, hogy az általános iskolás kisfiaméknál ma már ünneplik is. Ő, mivel későn szólt az anyukájának, már nem öltözik be semminek, de néhány osztálytársa igen. Hogy minek? Azt mindjárt megmondom, de előtte visszaemlékszem röviden a saját gyermekkorom farsangjaira. Talán a legnagyobb és legjobban várt ünnepély volt számomra, hiszen a nagy erőket megmozgató jelmezbemutató után mindig vidám, zenés mulatság következett, ami valamiféle embrionális diszkóként mutatta me... tovább

Amikor elkezdtük az Igenéletet, egy fontos kikötést tettünk: nem politizálunk. Azonban vannak olyan közéleti ügyek, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Beszéltünk már a szilveszter éjjeli tömeges erőszakról Németországban, s úgy tűnik, az emberek jó része egyetért abban, hogy ez így nem mehet tovább. Ám amikor a következőket láttam/olvastam, egyszerűen elakadt a lélegzetem, nem hittem a szememnek. Nem jobboldaliként, nem baloldaliként ütött szíven egy beszélgetés, hanem nőként és jóér... tovább

Hétvégén rendre kiürül a spájz. Ha a teljes fantáziátlanság állapota köszönt az emberre, akkor a „mutasd a mélyhűtőd, megmondom, mit főzz!” című játékot játsszuk. Főleg hó végén. Ilyenkor előkerül a rég elfeledett szűzérme, az ezer éve besúvasztott fél kiló darált, pár kóbor csirkemelldarabka, melyek megmentik egy nehéz hét vasárnapját. S mivel hétvégén felélünk mindent, de hétfőre még jut maradék, a kedd délelőtt a nagybevásárlás, hiánypótlás ideje. Ez azért is jó, mert relatíve kevesen vann... tovább

Mert a nőknek igenis szükségük van héroszokra. Már ötévesen is. Szükségünk van hősökre, akik az igazságért harcolnak, akik egyedül vannak, vagy maroknyian, de inuk szakadtáig küzdenek a gaz bitorlókkal a népükért, az elvett nemesi rangjukért és életük szerelméért. És a Kabir Bedi által megszemélyesített Sandokan ilyen volt. Ő volt a szocializmus Szulejmánja. Kihaltak az utcák, ha kezdődött a soron következő epizód, mert nagymamik, anyukák és kislányok egyként tapadtak a képernyőre, hogy Lady ... tovább

Kicsit provokatív leszek, úgyhogy előre elnézést kérek. Senkit sem akarok megbántani, senkit sem akarok megsérteni, sőt, kifejezetten az ellenkezőjéről van szó. Férfi létemre elég gyakran olvasgatom a női oldalakat, nőknek szóló cikkeket, így az Igenéletet is. Persze a mai világban ezt nehéz is elkerülni, hiszen a világhálón mindenfélére rábukkan az ember. Meg azt is szokták mondani, hogy minden valamirevaló férfi titokban női magazinokat olvas. Na, mindegy is, a lényeg, hogy egy jelenségre l... tovább

Napok óta fortyog bennem egy érzéskatyvasz. Nem is biztos, hogy pontosan szavakba tudom önteni, amit érzek, amit gondolok. Néha az események furcsa együttállása kell ahhoz, hogy az ember csordultig teljen valamivel, ami ki akar jönni, de nem biztos, hogy akkor és úgy fog kijönni, ahogy igazán jólesne. Ám valami ki fog bukni, s úgy érzem, dühös lesz. A minap két dolog rázott meg nagyon: az egyik az isztambuli robbantás, melynek külföldi turisták estek áldozatul. A másik pedig este egy divatbem... tovább