A fájdalmat újra és újra megéljük, feltépjük a sebeinket, majd sót hintünk beléjük, hogy marjon. Fájjon, égjen, szaggasson évekig. Büszkék vagyunk, vagy önsorsrontók? Áldozatok vagy gyilkosok? Talán mindenből egy kicsi egyszerre. Pedig ha nem engedjük a múltat, nem élhetjük a jelent, s nem engedjük a jövőt. Megéri? Dehogy! Ezt tesszük? Igen... tovább

Ritkán adódik, hogy nem vagyok "lepcses szájú", ha egy idézet magyarázatáról van szó, de ez annyira kerek egész, hogy nincs mit hozzáfűzni. Tolle, lege! tovább

Fontos, hogy a tény az tény maradjon, a vélemény pedig ne másé legyen, hanem a sajátunk. Mert gondolkodni jó. Merjük másként látni a világban a dolgokat, mint mások!    tovább

Ugyanakkor vannak elkötelezettek, haladók és lenyűgözöttek is. Az ételeinktől, italainktól, kultúránktól, zenénktől, táncainktól, városainktól, vidékünktől. Történelmünktől. Naponta tapasztalom! Érdemes néha megállni, s ezzel a szemmel nézni azt, ami minket körülvesz. tovább

Ez akkor is igaz, ha az emberek csak azt hiszik, hogy darabokra hullik és szétesik minden, mert az aktuális helyzet ezt sugallja... tovább

1944. november 9-én hunyt el Radnóti Miklós, a (ki)tartás egyik nagy irodalmi példája.  tovább

Ez az idézet végtelenül egyszerű. Mert igaz. tovább

Azt hiszem, Hamvas Béla azért is volt utánozhatatlan, és azért aktuális mindörökké, mert olyan gyönyörűen volt képes megfogalmazni emberi alapigazságokat, amelyre csak egy igazi zseni képes. tovább

Mostanában én is azt gondolom, amit Humphrey Bogart. Vagyis inkább azt, hogy én vagyok lemaradva. tovább

Ha a cselekvés és a gondolat ugyanaz marad, akkor a változás nem következik be. tovább