A héten elment egy lány, egy nagyon fiatal, gyönyörű édesanya. Nem volt sztár, nem volt celeb, csak egy ember, mint bárki más. Nem is ismertem. És mégis annyira megérintett a halálhíre, hogy egész nap sírok és csak rá gondolok.

Egy kedves munkatársam, barátom üzent, hogy baj van. Súlyos baleset érte a lányt. Kaptam róla egy képet, amin csodaszép, három éves kislányával mosolyog. Imádkozni kéne érte, vagy szeretetenergiát küldeni (a kettő lényegében egy és ugyanaz, hitem szerint). Mivel tagja vagyok egy energiagyógyászattal foglalkozó csoportnak, azonnal bevontam őket is, és két napon keresztül küldtük az energiát. Aztán jött az üzenet. Elment. Mivel napok óta gépek tartották életben, az orvosok kimondták a végső szót, hogy itt a vége. Az energiát már nem tudta a gyógyulásra fordítani, csak arra, hogy könnyebben távozzon. Csodaszép mosolya, selymes szőke haja, barátságos, értékes lénye nincs többé ezen a világon. Részben persze megmarad a kislányában, akit most talán az apuka, talán más rokonok vesznek magukhoz és minden bizonnyal féltő szeretettel fogják nevelni. De egy kicsi lélek olyan könnyen kisiklik, ha a legfőbb kapaszkodót elveszti. Őszintén remélem, hogy tudnak számára olyan életet biztosítani, amiben megleli az elvesztett biztonságot.

És bár nem ismertem ezt a lányt, mégis fáj. Mert úgy érzem, hogy vannak, akiknek örökké kellene élniük és az édesanyák biztosan ezek közé tartoznak. A halála annyira értelmetlen és lesújtó. Ugyanakkor hiszem Istent és hiszek abban, hogy egy magasabb perspektívából nézve ennek valamilyen számunkra érthetetlen ok miatt így kellett történnie. Hiszem, hogy a halállal nem múlunk el végleg, a lelkünk örökké él. Hiszem, hogy ők ketten, anya és lánya, találkoznak még. Remélem, hogy a kislány megtalálja a boldogságot, édesanyja pedig békében tud nyugodni.

Dr. Richard Smith, a BBC volt orvosszakértője szerint a daganatos betegség a legkegyesebb halál. Amellett érvel, hogy a beteg fel tud készülni, el tud búcsúzni, rendezni tudja a dolgait. Ugyanerre egy baleset, vagy egyéb hirtelen halál nem ad lehetőséget. És valóban, a doktor úrnak igaza lehet. Úgy tűnik, hogy a kijelentése elhamarkodott, de egy ilyen történet után mégsem tűnik annak. Mert bár a halál is az élet része, az itt maradóknak mégis könnyebb, ha van lehetőség a búcsúra. Egy forró ölelésre, ígéretre, hogy mindennap eszünkbe fog jutni. De a búcsú mindenképp csak ideiglenes. Édesanyja szerető őrangyalként vigyázza majd kicsi lányát. Odaát pedig a szerető lelkek újra találkoznak majd.