Előre lelövöm a poént: mindenkinek egyéni ízlése szerint. Viszont, aki nem lakott még egyikben vagy másikban, de vágyik rá, sokszor nem látja a várható hátrányokat. Én 36 év társasházi élet után költöztem családi házba, ami nagyon sok olyan dologgal járt, amire rácsodálkoztam, hiszen szokatlan volt a helyzet, a környezet. Nem voltak családi házban élő rokonaim régen, nem ismertem ezt a fajta életmódot, így tényleg nagyon sok olyan dolgot kellett megszoknom, amiről korábban fogalmam sem volt.

Zajok és zörejek

Egy társasházban alap, hogy sok a zaj: a szomszéd lehúzza a WC-t, a liftajtó csapódik, a gyerekek rohangálnak, valaki falat fúr, egy másik zenét hallgat, odakint autók, buszok, villamosok közlekednek. Ha azt gondolnád, hogy a családi házban csend van és nyugalom, sajnos csalódást kell okoznom. Ez messze nincs így - kivéve, ha egy tanyán élsz, kilométerekre a többi embertől. Egyébként biztos, hogy minden nap van valaki az utcában, aki kalapál, füvet nyír, betonoz, fűrészel, autót szerel, avart éget, vagy kiabál. Szinte állandó kerregő-berregő hangokkal kell számolni, esetleg füsttel, szagokkal, porral.

Teendők és házimunkák

Az egyértelmű, hogy a bejárati ajtón belül mindenki maga takarít. Lényeges különbség viszont, hogy családi háznál a kertet is nekünk kell, míg társasház esetében ezt majdnem minden esetben a gondnok vagy takarító végzi, a közös költség fejében, beleértve a hólapátolást, a kukák ki-be húzogatását. Ez akkor lehet problémás, ha nem olyan színvonalú munkát végeznek, mint az elvárható. Családi házban viszont minden a mi felelősségünk. A fűnyírás, a fametszés, a téli hóeltakarítás. Ez sok időt vesz igénybe. Viszont van, aki kifejezetten élvezi a kertészkedést.

Emberi interakciók

Családi házban zavaró lehet, hogy szinte belátnak az utcáról. Társasházban az ilyesmi ritkább - kivéve a régi körfolyosós házakat. A családi házban a telekszomszédokkal is lehet probléma: ki csinálja meg a közös kerítést, kinek lóg át a növénye, mászott át a kutyája, ki éget avart és mikor. Társasházban szintúgy adódnak konfliktusok: hangok, cselekvések, egyebek miatt. Valaki biztos, hogy az agyunkra megy. Ebben nincs lényeges különbség. Az emberi természet ural mindent.

Bogártól az agárig

Családi házas környezetben sok rovar, csiga, hüllő meg hasonló él. Nekem ezt volt a legnehezebb megszokni. Korábban ki sem mozdultam a panelrengetegből, így nem találkoztam ezekkel a fajokkal, maximum az állatkertben. Ha meglátok egy békát vagy gyíkot, legszívesebben evakuáltatnám a területet. Ezen kívül sok a kóbor macska is - ha babonás lennék, már régen megőrültem volna, hiszen a fekete példányok is rohangálnak az úton ide-oda. A múltkor éppen három koromfekete cicus kelt át előttem egyszerre. Nagy ritkán még kakaskukorékolást is hallok. A kutyák viszont teljesen kiszámítható állatok (talán ezért is ők a kedvenceim): ők itt is, ott is teljesen ugyanolyanok és ugyanúgy viselkednek: ugatnak és őrzik a házat.

Ingázás, az őrület

A családi házak a város szélén és az agglomerációban vannak inkább, míg a munkahelyek a belvárosban (ez persze nem törvényszerű, de elég gyakori eset). Így aztán sok idő megy el az utazással, ha családi házba vágyik az ember. A lakótelepek meg pont a kettő között fekszenek - talán így kevesebb utazással megúszható. De ismerek olyanokat, akik nagyon messziről - Székesfehérvár, Tatabánya környékéről - járnak a fővárosba dolgozni. Ez naponta nagyon sok óra plusz. A nyugalom és a jó levegő miatt költöztek oda - és cserébe a szmogos utakon buszoznak napi több órát, idegesen. Én nem vállalnám. Ők igen. Döntés kérdése.

Busz, bolt, buli

Családi házas környezetben valószínűleg kicsit több gyaloglással, vagy/és több várakozással érhetőek el ezek. Persze, ez nem biztos, hogy baj - egy kis gyaloglás gyakran még jól is tud esni. Vannak azonban olyan családi házas környékek, amelyek autó nélkül szinte megközelíthetetlenek. Az ilyesmit azért jól meg kell gondolni, különösen ha már gyerekek is vannak. Az állandó logisztikázás, ide-oda hurcolás, készenlét, esetleg autójavítások próbára tehetik az ember idegrendszerét.

Tényleg egyéni döntés kérdése, hogy ki mit tart elfogadhatónak, hogyan szeretné élni az életét és milyen lehetőségei vannak. Az biztos, hogy bárhol is lakunk, fontos, hogy az otthon legyen, ne csupán egy lakás. Ez pedig leginkább rajtunk múlik.