A piros kockás kisvendéglők világát talán mindenki ismeri, de legalábbis hallott róla. Nem igaz, hogy csak Krúdy írt ezeknek a vendéglőknek az atmoszférájáról. Nagyon sok írót megihlettek a hangulatos kisvárosi vendéglők, illetve a pesti és budai zöldéttermek. Számomra külön szívfájdalom, hogy a Tabánban nem maradt egyetlen ilyen típusú vendéglátó hely sem. Elindultam hát ezeknek az éttermeknek a nyomában, mert meggyőződésem, hogy hamarosan reneszánszát éli majd a boldog békeidőket idéző magyar vendéglátás. Erre van ugyanis szüksége a magyar embereknek és nem az idegen, ismeretlen eredetű alapanyagokból készült ételeket kínáló, azokat maréknyi ízfokozóval megszóró igénytelen és koszos kínai büfékre. Itt a „piroskockás” budai Top5 Gurmémantól.

Ki ne szeretne egy békebeli árnyas kis udvarban akácok, vadgesztenyefák, hársak vagy tölgyek ölelésében elkölteni egy igazi háromfogásos ebédet, vacsorát, miközben fülükbe szólnak a pillanatokat örök és szép emlékké varázsló élő kuplék, magyar nóták, sanzonok. Ilyenkor szeptemberben különösen szeretnek az emberek kerthelyiségekben ebédelni, elkapva az indián nyár utolsó sugarait.

A nyár eleji esték megidézték bennem a régi, zöldéttermek iránti vonzalmamat. Ekkor terveztem el, hogy körbejárom őket, írok róluk, sőt felállítok egy toplistát. Nem titkoltan, azzal a küldetéstudattal írtam e sorokat, hogy népszerűsítsem azokat a hagyományőrző és értékteremtő éttermeket, amelyben úgy érezheti bármelyik honfitársam, hogy ehhez hasonló vagy pont ilyen helyen mulathattak nagyapáink, dédapáink, őseink.

A budai éttermeket vettem sorra, de természetesen lesz folytatás. Sajnos a régi, neves éttermek közül nagyon sok amolyan pancsos, népvakító, zsírban tocsogó „vetítővászonná” vált, ahova inkább a megtévesztett turistákat húzzák be az utazási irodákon keresztül. Ők persze kvázi folklórt kapnak „ajándékul”, majdhogynem ihatatlan borokkal és ehetetlen ételekkel, szinten aluli kiszolgálással. Vannak olyan éttermek is, amelyek egykor kiválóak voltak, és néha manapság is el lehet kapni egy-két jó pillanatukat, de alapvetően a nevükből élnek, a konyha napjainkban nagyon változó minőséget produkál.

A teszteléseim alapján a Márványmenyasszony, a Borkatakomba, a Remíz, a Kéhli vendéglő, a Bajai Halászcsárda, a vízivárosi Horgásztanya vagy az óbudai Sipos Étterem a fentebb leírt „kockásterítős” kategória alapján, minőségi okok vagy ár-érték alapján ma már nem komolyan vehető éttermek.

1. Náncsi néni: imádom a tunkedlit és a kisfazekas pörköltöt. Családbarát hely, kis játszótérrel, hatalmas kerttel. Piros kockás asztalok, hatalmas ősfák, hangulatos élőzene. De ide tényleg foglalni kell, máskülönben hétvégén kevés az esélyünk a spontán vendéglátásra. A túrógombóc hatalmas és tényleg finom.

2. Jardinette étterem: az egykori Szürke Csacsi helyén (kár, hogy nem az eredeti nevet kapta az étterem). A kiszolgálás ingadozó, de alapvetően udvariasnak mondható. Az ebédmenü ár-érték arányban nagyon jó, de az a’la carte ételek picit drágák. A kert nem túl nagy, de azért van egy mini játszóházikó a gyerekeknek. A villamos olykor ugyan hangosan csikorog, de a kert a nyári estéken tényleg hangulatos.

3. Ezüstponty Vendéglő: a szebb napokat látott hegyvidéki étterem már nem hozza azt a szintet, mint jó néhány évvel ezelőtt, de még mindig jónak mondható. Hangulatos élőzene, pici kert, de nagy játszótér várja a vendégeket. A kiszolgálás udvariassága ingadozó, pincérfüggő. Az egyik alkalommal a halászlé annyira el volt sózva, mintha véletlenül ejtették volna bele a sószórót az alaplébe, mentségükre legyen mondva, hogy más alkalmakkor azonban nagyon finom volt.

A mai rohanó világban nagy szükségünk van a békebeli hangulatra

4. Árnyas étterem: a János Kórház mellett, a Diósárokban található étteremben viszonylag állandó a minőség, a kiszolgálás korrekt, udvarias. Az étlap nagyon jó, bár nekem a „paleo varázslás” nem igazán hiányzik, persze feltételezem, mások számára meg pont ezért vonzó. Mindenesetre a gesztenyefák alatt egy jó vacsora után elmerenghetünk egy gyöngyöző házmester mellett a több mint száz éves étterem huszadik századi létén.

5. Borköltők Társasága: hangulatos kis családi étterem Budatétényben. Az étlap valódi különlegességeket kínál és nagyon szeretjük. Mindig vannak szezonális ajánlatok, tematikus napok. A belső, pincerész hangulata szinte unikális, de nyári estéken a kert is nagyon kellemes.

+Óhegy Étterem: a Baross Gábor-telepen található étterem szinte extrémen kiesik a főváros vérkeringéséből, ennél jobban periférián lenni már nem lehet, hiszen az étteremtől néhány utcányira gyakorlatilag Diósdon vagyunk. Ennek ellenére mégis gyorsan megközelíthető és a régi balatoni úton negyedóra alatt már az asztalunkhoz érkezünk. Az étterem pici, családias (hétvégén nem árt asztalt foglalni). Az ételek nagyon finomak, a heti ajánlatok magas szintű gasztronómiai kreativitást feltételeznek, az ebédmenü finom és bőséges. A kiszolgálás udvarias, és ami talán a legvonzóbb, hogy az árak szokatlanul alacsonyak. A hátsó terasz nagyon hangulatos nyári estéken egy finom vacsora után, és még a borokhoz is értenek a srácok.

(Az írás 2016. szeptember 13-án jelent meg.)