Már egy bő hónapja nem tudunk kikeveredni ebből a nyomorult influenzából, így arra gondoltam, milyen jól is esne egy gazdag, krémes leves, gnocchival, csirkével és sok-sok zöldséggel. Aztán elkövettem azt a hibát, miközben minipraclival görgettük a krumpligombóckákat – vagyis ő inkább lapítgatta, mivel a nyújtófa a nagy kedvence, s közben azt énekelgette, hogy „recse-recse pogácsa, túrós asszony csinálta…-, hogy megkérdeztem, leves legyen-e vagy sonkás-sajtos gnocchi. Nna, a többit, gondolom, sejtitek…

A leves project kicsit csúszik, viszont itt van helyette az egyik kedvenc „jolly joker” ételem, ami egyébként egyszerű, mint a faék, viszont a házi gnocchinak köszönhetően mégis különleges.  A legjobb benne, hogy számtalan variációban készülhet, éppen abból gazdálkodva, ami a hűtőben van.

Az is igaz persze, hogy elfogult vagyok, mert imádom az olasz krumplinudlit. A hagyományos – burgonyás – változat mellett készülhet spenótból, céklából, édesburgonyából, vagy ami nálam a non plus ultra, sütőtökből. Egy kevés zsályás vajon megpirítva, parmezánnal megszórva tökéletes és isteni tízperces ebéd.

Bár most burgonyából készült, de ha másból készítenéd, a recept és az arányok ugyanazok, esetleg a liszt mennyisége változhat elenyésző mértékben, attól függően, mennyire magas a választott zöldség nedvességtartalma. Ráadásul remekül fagyasztható, így ha rászánod magad, hogy nagyobb adagot készíts, a mélyhűtőből bármikor előkaphatsz egy zacskóval. Csak dobd forrásban lévő vízbe, és néhány perc alatt főzd puhára.

Először a gnocchit készítsd el:

A tésztához:

• 500 g főtt krumpli
• 200 g (tönköly fehér) liszt
• 1 tojássárgája
• 1,5 teáskanál só

A főtt krumplit nyomd össze krumplinyomóval, és hagyd langyosra hűlni. Add hozzá a tojást és a sót, majd apránként a lisztet. Mivel ahány fajta burgonya, annyiféle nedvességtartalom, így nehéz pontosan belőni a lisztmennyiséget. A lényeg, hogy egy laza tésztát kapj, ami, bár kicsit ragad, de lisztezett felületen tudsz vele dolgozni. Ha nagyon kemény a tészta, egyrészt nagyon nehéz formázni, másrészt nagyon kemény lesz a gnocchi. Gyúrd egy-két percig, hogy szép, sima tésztát kapj. Oszd négy részre, és készítsd belőle kb. 2-3 cm átmérőjű „kukacokat”. Vágj belőle 1,5-2 cm-es darabokat. Hagyhatod szögletesekre, vagy a tenyered között formázhatsz belőle kis, lapított golyócskákat. Ha az utóbbit választod, tésztabordázóval, vagy villával készíthetsz bele mintát úgy, hogy egyszerűen végiggörgeted a felületén.

Enyhén sós, forrásban lévő vízben főzd: ha feljött a víz tetejére (előtte keverd meg néhányszor óvatosan, mert szeret leragadni az aljára) elég neki 30 másodperc. Érdemes egyet félbevágni és megkóstolni, hogy megfőtt-e, de ez az idő elég szokott neki lenni.

Közben készítsd el a szószt:

• 100 g nyers füstöltsonka
• 150 g trappista vagy cheddar sajt
• 50 g füstölt sajt
• 3 ek vaj
• 1 ek liszt
• 300 ml tej
• 100 ml tejszín
• marék bébispenót (opcionális, mi szeretjük)
• só, bors
• 2 ek olívaolaj

A sonkát vágd nagyobb kockákra, és pirítsd meg az olívaolajon. Ha megpirult, borítsd hozzá a kifőtt gnocchit. Forgasd addig, míg enyhén meg nem pirul. Tedd ki az egészet egy tálba, és olvaszd fel a serpenyőben a vajat. Ha már „gyöngyözik”, add hozzá a lisztet, kicsit pirítsd, majd a tűzhelyről levéve öntsd fel a tejjel. Tedd vissza, keverd csomómentesre, és mehet hozzá a tejszín is. Tulajdonképpen egy besamelszószt készítünk… Sózd, borsozd (de óvatosan, mert a füstöltsonka és a sajt is sós) és szórd hozzá a füstölt sajtot, valamint a trappista 2/3 részét (a többit tedd félre a tetejére). Ha elolvadt a sajt, tedd bele a pirított gnocchit, majd a megmosott spenótot. Lazán forgasd össze, öntsd hőálló tálba, szórd meg a maradék reszelt sajttal. Told 200’C-os, légkeveréses sütőbe 20-25 percre, vagy amíg a teteje meg nem pirul. Tálald forrón!

Jó étvágyat!

(Az írás 2017. február 19-én jelent meg.)