Tisztelt Barátom!

Őszinte leszek. Negyvenegy évesen irigykedve nézlek, amint a villamoson röhögcsélsz, zabálod a rettenetes, zsírtól csöpögő hamburgered (basszus, a tasakodban még sült krumpli is van, meg kóla, ami nem zero!), és a pólód a mellkasod és a derekad között nem gömbölyödik.

Nem a korod irigylem, mielőtt félreértesz, mert kösz, az nem kellene. Még egyszer elölről kezdeni az életet, a családot, a munkahelyet, majd annak változásait, a lakásvásárlást meg a többit… Na, ne! De a lapos hasad idegesít. Nekem is volt ilyen, sőt én is ilyen önfeledtem ettem mindent. Egy deka sem jött rám. El sem tudtam képzelni, egyszer még mennyi munka lesz abban, hogy le tudjak hajolni és megkössem a cipőmet. Most meg?!

Tudod, mit? Nem is irigykedem, inkább adok néhány jó tanácsot. Neked is jól jöhet, én meg bölcsebbnek érzem magam tőle. Az is valami... Ugyanis amíg te éled a lapos hasúak önfeledt életét, tudnod kell, hogy egykoron hasonló férfitársaid ma egészen más körülmények között egzisztálnak.

Egy: már a hamburger látványától is megnő a hasam.

Kettő: a sült krumplira pedig gondolni is elég, hogy megnőjön a hasam.

Három: nincs annál szarabb érzés, amikor egy fotózáskor fel kell szívnod magad és várni, amíg a fotós el nem kattintja a gépet.

Négy: sööör??? Nem. Az teljesen lehetetlen.

Na, hogy tetszik?

Ugye, nem jó távlatok?

Ezért a következőket javaslom. Először is, élvezd ki a mostani helyzetet, egyél kedvedre, de azért kezdd magad szoktatni a szénhidrátokról lefelé, a salátákra, gyümölcsökre pedig felfelé. Lesz idő, amikor jobban teszed, ha ezeket szeretni is fogod, és nem kényszerből kell enned.

Másodszor ha az életed része a testmozgás, akkor adj hálát az égnek, hogy ekkora szerencséd van! Ha nem, akkor sürgősen tedd a mindennapok nélkülözhetetlen elemévé! Hidd el, ahogy az évek mennek, egyre nehezebb lesz átállni. Minél később kezded, annál nagyobb a veszélye, hogy eltunyulsz.

Harmadszor nem szép dolog, hogy mi, férfiak elvárjuk a nőktől, hogy nézzenek ki jól, legyenek feszesek és formásak, közben magunknak megengedjük az evolúciós visszafejlődést csüngős hasú malaccá. Szóval, ha azt akarod, hogy jó nőd legyen, nem árt, ha előbb magadon kezded az alakformálást.

Mindenki „hasazni” utál a legjobban, de készülj rá, hogy 30 felett már nem lehet majd megúszni. Másképp jön a domborúság. Az alkohol, a cigi és a szórakozás természetes most, és később sem tiltott, de arra készülj, hogy a másnaposság helyett a máshetesség jön. Nem lesz olyan, hogy egy átdorbézolt és szégyenteljes-hányásos éjszaka után másnap fitten és vígan ugrasz ki az ágyból. Még három nap múlva is zsibbadni fog a fejed.

Összességében: hidd el, az idő rajtad is fog. Ez persze most ne bénítson meg semmiben, de a legjobban teszed, ha már most egészségesen kezdesz élni, hogy amikor majd a lapos hasad már nem adottság lesz, hanem eredmény, könnyebb legyen. A helyzet az, hogy vért kell majd izzadni érte, de a legkilátástalanabb helyzetbe akkor kerülsz, ha nem a gyakorlatok számát vagy minőségét kell megváltoztatnod, hanem az eltunyult életmódodon kell változtatni. Utóbbi nagyon nehéz. Ilyenkor jön a „majd hétfőtől” meg a  „majd januártól”. Tudod, mit mondok erre: majd a lóf…sztól! Itt és most. Ez legyen a fejedben!

Na, a végére egész jóban lettünk. Bár nem is ismerlek, ráadásul kifejezetten ellenszenvesen vihorászol. De már nem irigykedem. Inkább szorítok neked. Mert tudom, hogy Te sem úszod meg. Neked is nyomni kell majd keményen, ha akarod tartani a színvonalat. És ez jó érzés. Amolyan altruista káröröm.

Na, indulok, le kell szállnom. Megyek a konditerembe…

Jaj, a mentes vizemet meg az ülésen felejtettem!

Üdv,

Laci

(A levelet egy hétköznapi élmény szülte, a fotók illusztrációk. Mindenesetre köszönjük, Laci! :) )