Találkoztál már rendesnek mondott, de amúgy fölöttébb rendetlen emberekkel? Esetleg te is ezeknek az ellentmondásos személyeknek a táborát erősíted? Én azt mondanám, hogy ők a huszonegyedik századi információáradatban kikapcsolódni vágyó családtagok áldozatai, akik ha esetleg még a tetejében anyukák is, akkor minden zökkenőért ők a felelősek, ami egy zökkenőmentesnek hitt nyaralásba belefér.

Ismerős az az érzés, amikor kisgyerekek mellett rövid idő alatt egy egész családnak be kell csomagolni, fejben tartani mindent, mi hol, melyik bőrönd, táska aljára csusszant be, és amikor már majdnem sikerül, akkor egy kampányszerűen saját pakolási elképzeléseit megvalósítani akaró férj beleavatkozik a rendszerbe, egy óvatlan pillanatban áthelyez vagy kivesz, hozzátesz vagy elvesz a ruha- és piperehalomból valamit, amit akkor és ott úgy érzett, hogy kell, pedig nagyon is nem kellett volna.

Aztán a lavina elindul. Az elején pontosan tudott gumipapucs egyik fele mégiscsak otthon maradt, no meg a telefontöltő és a könyved, amit nagyon szeretnél elolvasni, de valahogy soha sem adódik rá alkalom. Nincs meg a gyerek karúszója, pedig pontosan megesküdtél volna rá, hogy te abba a nagy zöld sportáskába tetted bele, amiből most csak a teljesen szükségtelen homokozóeszközök kandikálnak ki. De pontosan tudod, hogy minden megoldható, gyors telefonálások, közeli boltok pásztázása az interneten, ahonnan mégiscsak be lehet szerezni a hiányzó dolgokat.

Akkor is, ezért az okozott fennakadásért ki más, ha nem te vagy felelős, hiszen mégiscsak egy nőnek illik mindenre gondolnia, vagy mégsem? Nem baj, túl leszünk rajta, hiszen ez is csak egy lelkiismeretes, de rendetlen emberrel fordulhat elő, aki ha mindent félvállról venne, akkor a megérkezés pillanatában felkapná a fürdőruháját, hátradőlne a nyugágyban és rendelne egy hideg koktélt magának. Ez azonban mégsem így történik, hanem egy képtelen méretű és mértékű, végtelennek hitt, egész életünket betöltő pakolási őrülettel, a rendes, de rendetlen emberek kálváriájával folytatódik.