Gyerekkoromban valamiért azt hittem, hogy a kocsonya napokig készül és hetekig zselésedik, valamint kizárólag a szabad levegőn tud megdermedni, ezért muszáj vele megvárni a téli fagyokat. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ennél egyszerűbb étel a világon nincs. Bár hónapok óta minimális a húsfogyasztásom, ebből biztosan enni fogok, hiszen ellenállhatatlanul finom. Gasztronómiailag eléggé megosztja a társadalmat: valaki vagy imádja, vagy rá sem tud nézni. 

Hozzávalók:

1 kg sertésköröm és -bőr (a körmöt daraboltassuk fel a hentessel)

1 fej fokhagyma és 1 fej vöröshagyma

babérlevél, egész bors, só, cayenne bors 

A bőrt kisebb darabokra vágtam. A húst meg kell tisztítani alaposan. Ehhez mindent bevetettem: borotva, szemöldökcsipesz, gázláng. Utóbbi vált be a legjobban. A lényeg, hogy ne legyen szőrös.

Egy 4-5 literes lábasba betettem a húsokat. Felöntöttem vízzel. Amikor felforrt, a habját leszedtem és kezdődhetett a kedvenc részem, a fűszerezés: a fokhagymagerezdeket kis szeletekre vágtam, az ételhez adtam, a vöröshagymát egyben tettem bele, a héjával együtt (szépen megszíneszi a levet). Majd hozzáadtam sót, egy teáskanálnyi őrölt babérlevelet (ez a világ legjobb találmánya), egy egész zacskónyi egész tarkaborsot (a fele is elég), majd cayenne borsot (ez csípős, elhagyható). A bolti kocsonyákat gyakran vízízűnek érzem, ezért elhatároztam, hogy az enyém jó fűszeres lesz.

A fűszerezés után nem is volt más dolgom, mint békén hagyni, hadd fődögéljen, nagyjából 4 óráig. Kicsit fel is öntöttem vízzel, mert elpárolog belőle valamennyi. Akkor lett készen, amikor a hús már elvált a csonttól.

Előkészítettem a tálakat, tányérokat. Egy ételcsipesszel kivettem a húsokat, kisebb darabokra vágtam, egyenlően elosztottam a tányérokban, majd a levet leszűrtem és a tányérokba osztottam azt is. Amikor eléggé meghűltek, a hűtőbe tettem a további dermedés érdekében. Pirospaprikával megszórva fogom tálalni.

Ugye, hogy milyen egyszerű? Ráadásul a boltihoz képes töredék áron elkészíthető. Ez az egész nem került többe 1500 Ft-nál.

Jó étvágyat!

(Cikkünk 2017. november 18-án jelent meg.)