Fáradt vagy? Boldog megkönnyebbüléssel gondolsz az ünnepekre? Sikerült lebonyolítani a sok vendégséget, volt idő a bevásárlásra, a főzésre, a készülődésre, a gyerekek apró ajándékainak elrejtésére? Vagy egyszerűen hátradőltél a karosszékben és azt mondtad, hogy most csináljátok ti helyettem?

Fogtad magad és kívül helyezkedtél a dolgokon? Nem foglalkoztál a terített asztallal, a sonka és a tojások elkészítésével, hanem délig aludtál és utána láblógatva böngésztél az interneten? Lehet, hogy neked nagy a családod, ezért péntektől hétfő estig jártátok a rokonságot? Mindenhol megértően és kedvesen figyeltél, segítettél, ha kellett, te is vittél házi süteményeket, mindenféle meglepetésekkel is készültél, és este kimerülten roskadtál az ágyba, ma meg kezdődött minden elölről? Te talán mindennél energikusabban robbantál be a szürke hétköznapokba, mert sportos napirenddel valamelyik wellness hotelben töltötted az ünnepnapokat? És lehet, hogy akad olyan is közöttünk, aki magányosan, a négy fal között számolta az órákat, mikor múlnak már el végre ezek a kényszeredett megállásra, befelé fordulásra késztető pillanatok? Egy biztos, és lehet, hogy közös volt a legtöbb húsvéti ünneplésben, az a magunkkal, saját határainkkal, tűrőképességünkkel, teherbírásunkkal történő újbóli szembesülés. Tudni azt és tisztában lenni azzal, hogy milyen ünnepet szeretnénk mi adni a családunknak. Vagy csak egyszerűen megköszönni azt a pár nyugodt percet, amit eltölthettünk csendben egyedül, vagy otthon a családdal vagy bárhol, ahol szeretnek bennünket.