Rendkívül felkavart a hír, miszerint kedden, a reggeli órákban egy férfi megkéselte az őt éppen ellátó mentőápolót a Nagyvárad téren. Azóta kiderült, a férfi egy 16 éves drogos kölyök, aki be volt herbálozva, őrjöngött. Úgy tudjuk, a mentőápoló le is kötözte, de valahogy a béklyóból kiszabadulva hasba szúrta a 40 év körüli, háromgyermekes édesapát. A rendőrség elfogta a fiút, aki annyira be volt szívva, hogy még elmenekülni sem tudott, sőt, elsétálni sem. Ám a vád ellene nem emberölés kísérlete, hanem életveszélyt okozó testi sértés. A mentőápoló az életéért küzd még mindig, bár az életveszélyen túl van, információink szerint a következő pár nap még kritikus lehet. Úgy tudjuk, ha a szúrás pár centivel megy feljebb, a szívet éri.

A mentőápoló elleni támadást a többi mentő élőben, a rádiófrekvencián keresztül hallotta. Hallották, ahogy társuk ordít, hogy megszúrták a 40 éves férfit. Aki élt és mozgott – és nem szállított életveszélyben lévő beteget –, azonnal a helyszínre sietett. Olyannyira, hogy egyikük a Határ úton még karambolozott is. Megható, mennyire összetartó közösség az övék. Most pedig nem csak a kollégái, hanem az egész ország szurkol az édesapának, az ápolónak, hogy sikerrel vegye ezt a nehéz akadályt, s felépüljön súlyos sérüléséből.

Az ügy – ismét – számtalan kérdést felvet. Az első és legfontosabb: ki védi meg az egészségünkért, az életünkért küzdő mentőket, orvosokat, egészségügyi dolgozókat? Hányszor, de hányszor halljuk, hogy felbőszült, magukból kivetkőzött egyedek szidalmazzák, sőt tettlegesen is bántalmazzák őket? Hányszor kértek már segítséget? Ez az eset az eddigi legsúlyosabb, kivédeni nagyon nehezen lehet, de – ahogy egy mentő barátom fogalmazott – a kockázati tényezőket minimálisra kell csökkenteni. Erre megoldás lehet egy pánikgomb, amit megnyomhatnak, ha veszélyben érzik magukat, vagy akár a mentőautók bekamerázása is előrelépés lehetne. Lehetne.

Azt pedig ne felejtsük el, hogy ezek a mentők nettó 90 ezerért kockáztatják nap mint nap az életüket, amikor kimennek egy-egy beteghez. Nettó 90 ezerért! Ennyit érne az ő munkájuk? Ennyit érne a küzdelmük az életünkért? Nem! Ennél sokkal többet érdemelnek, és most nem csak az anyagi megbecsülésre gondolok.

Az ügy másik oldala pedig, ahogyan Magyarországon a drogkérdést kezelik az illetékesek. Még mindig azt halljuk, hogy steril tűt kell biztosítani az anyagozóknak, nehogy „hepások” vagy AIDS-esek legyenek. Na, álljon meg a menet! Talán nem bátorítani kellene őket és még tűket osztogatni nekik, hanem hatékonyan tenni a kábítószerhasználat ellen! Ráadásul a herbál - az elmúlt hetek, hónapok híradásaiból is tudjuk, hogy - egy rendkívül brutális kábítószer, mert nem csupán elkábít, hanem gyakorlatilag megőrjít. Hallottuk, láttuk a hírekből, hogy főként Észak-Magyarországon ennek a drognak a hatása alatt ölik sorra kegyetlenül a magukat megvédeni képtelen időseket, hogy aztán még holttestüket meg is gyalázzák, kis nyugdíjukat, megtakarításukat elvegyék. Hát akkor miért nem lépnek fel a herbálterjesztők ellen? Olyannyira nem lépnek fel ez ellen, hogy ha akarnék, 10 percen belül az interneten tudnék vásárolni a szerből. Szóval ennyit a nagy magyar bűnüldözésről és bűnmegelőzésről!

Azt eddig is tudtuk, hogy hatalmas gondok vannak az országban, gyakorlatilag minden téren, de az egészségügyben főként. Aki él és mozog és lehetősége van, megy külföldre, mert ott még tisztelik, megbecsülik, megfizetik. Itthon pedig mi vár rájuk? Egy szúrás a lépbe? Nagyon remélem, hogy ez a háromgyermekes mentőápoló felépül, és nagyon remélem azt is, hogy valaki végre felismeri, meg kell védeni az egészségügyi dolgozókat. Mert ha hagyjuk, hogy bántalmazzák őket, ha hagyjuk, hogy az életükre törjenek, ha hagyjuk, hogy elmenjenek az országból, akkor bizony nem lesz senki, aki a szüleinket, a nagyszüleinket és a gyerekeinket ellássa. Akkor bizony meghal ez az ország…

(A fotó forrása: hirpress.hu)

Szilvási-Kassai Eszter