Mindenki. Az egész család. A rokonok, az ismerősök, a szomszéd utcában a boltos, meg a késve érkező, rohanó embereknek is ajtót nyitó buszvezető. A pincér a kedvenc sarki kávézónkból vagy a mosolygó konyhásnéni a menzáról, egyszerűen mindenki nyaralni akar. Olyan nehéz ezt megérteni?

Ha egy kis utazással nem sikerül eleget tenni ennek az igénynek, akkor majd a munkahelyen valahogy a legtöbb ember megoldja, ahogy tudja. Amolyan mediterrán lazasággal ilyenkor nyári üzemmódra kapcsol az ország, mert egy kicsivel több pihenés jár mindenkinek. Szóval vegyük tudomásul, hogy a papa is meg a mama is szeretne nyugodtan nyaralni, nem célszerű egyfolytában ugráltatni őket, no meg a nagyiék sem akarnak egész álló nap főzéssel bíbelődni a felforrósodott konyhában, ezért nyáron örülni kell a gyorsan és jókedvűen kisütött bundáskenyérnek is.

Egy kicsivel többször jönnek, tovább maradnak a rokonok, a rég nem látott ismerős is előkerül, a boltos hosszabb kávészüneteket tart, a buszvezető csak azért sem indul időben, a pincér tonik helyett gyömbért hoz és azt is lassabban, a menzás néni meg egyszerűen elfelejt többet adni a szokásosnál. Szóval jobb lesz tudomásul venni, hogy ha július van, meg nagyon meleg, akkor lehetnek fennakadások, várakozások, lazaságok, kihagyások meg apró bosszúságok is. És hogy miért pont a kedvenc ügyintézőnk és miért pont akkor és ott nyaral, amikor a legsürgősebb és legfontosabb elintéznivalónk van?

Ez már csak így szokott lenni, és a válasz egyszerű: mindenki nyaralni akar.