Elveszünk a gyógyszert népszerűsítő plakátok, hirdetések erdejében. Mindenre van egy, pont a mi bajunkra gyógyírt jelentő patikaszer. Kapszulák, tabletták, kenőcsök, krémek… És ha éppen az nem segít, akkor próbáld ki a másikat, a harmadikat, majd csak „bejön” valamelyik. Félelmetes ez a nyakunkba zúduló reklámtenger. Ha nem vagyunk figyelmesek, rosszul is járhatunk a nem kívánt mellékhatásoktól.

Isten ments’ attól, hogy a gyógyszerek ellen beszéljek! Van olyan helyzet, amikor igenis szükséges a megfelelő patikaszer. De nagyon sokszor fölöslegesen tömjük magunkba a drága és nem veszélytelen tablettákat.

Elmesélem az én történetemet.

Több mint 20 éven keresztül éjjel-nappal fájt jobb oldalon, a medencecsont vonalában a hasam. Éjszaka az ágy szélén ülve nyomtam a fájós részt, közben potyogtak a könnyeim a fájdalomtól. Végigjártam a szokásos útvonalat: háziorvos, rendelőintézet, magánrendelés, kórház, minden, ami létezik, de a hasam csak fájt. Minden orvos felírt valamilyen újabb gyógyszert, újabb vizsgálatot, de semmi nem használt. Tükrözés, kórház és újabb gyógyszerek. A fájdalom meg megmaradt. Sírva kérdeztem egy főnővér ismerősömtől, vajon nekem már így kell leélnem az életemet? És sajnos ő sem tudott vigasztalót mondani.

Tudjátok, honnan jött a segítség? A kedvenc állatorvosunktól! Oltásra vittem az aprócska kutyánkat Janó doktor bácsihoz, és elmeséltem neki, hogy egy ismerősöm szerint olyan pici a kutyánk, hogy egy virslin egy hétig eléldegél. - Nehogy virslit adjatok Bodzának! – kiáltott az állatorvos. - Se virslit, se hasonlóakat, se párizsit, semmi ilyesmit. Soha nem adtam ilyen eledelt a kutyának, de szöget ütött a fejembe: a kutya nem ehet ilyeneket, de mi ehetünk?

Attól kezdve nem vettem semmiféle töltelékárut a csemegepultból. Kizárólag a piacon vásárolt sonkát, kolbászt, szalonnát ettem. És láss csodát: mintha elvágták volna a 20 éve fennálló hasfájásomat. Nem akartam elhinni, annyira hirtelen történt, és annyira meglepő volt! De hamarosan bizonyítást nyert a dolog: az árvíznél homokzsákot töltöttem egész nap, nem mentem haza ebédelni, hanem az ott kínált szalámis kenyeret ettem meg. Éjszaka már megint arra ébredtem, hogy visszatért az ismerős, égő, durva fájdalom.

Azóta soha, semmilyen felvágottat nem eszem, és köszönöm, jól vagyok! 

Fel is hívtam a főnővér ismerősömet, aki elismerte, talán valóban ez lehet a gyógyulásom oka.

Sok embernek elmesélem ezt a történetet, hátha segítek valakin, aki hozzám hasonló bajokkal küzd. Ha csak egy ember szabadul meg a fájdalmaktól, már az is nagyon jó!

Mindenkinek ajánlom, aki krónikus bajokkal küzd, hogy keressen, kutasson, biztos talál valamilyen jó kis megoldást a tablettákon kívül. És ne adja föl, még több mint 20 év után sem!