Egyre sűrűbben kerül szóba felületesebb és mélyebb beszélgetéseim alkalmával is az örök kérdés: miért nem tudunk örülni semminek igazán? Amikor elérkezünk életünkben egy olyan pillanathoz, hogy összegezzük eddigi teljesítményünket, elért céljainkat, akkor sem tudjuk azt mondani, hogy hurrá, ezt már megteremtettem magamnak, igazán fáradságos munka volt, ügyes vagyok, talán megérdemlek valamit. Mindig egy távolabbi remény, vágy lebeg a szemünk előtt - ha majd azt is megkaparintottuk, akkor lesz igazán jó, persze akkor is ugyanezt fogjuk gondolni. Mi a különbség vajon az egészséges motiváció és örök elégedetlenség között?
A kiegyenlítődés itt is a megoldás, két ellentétesnek tűnő, azonban merőben hasonló energiamezőben. Asztrológus szemmel mondhatnánk, hogy a Mérleg-Kos kérdésköre ez, melyben a másoknak megfelelni akarás áll szemben az önérvényesítő akarattal. A külvilág és az ego harca, amiből nem jöhetünk ki győztesen? A spirituális emberek azt mondják, hogy csak befelé figyeljünk, lelkiekben eddzük magunkat, és majd megteremtjük a békét a minket körülölelő környezetben is. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Élünk egy országban, egy társadalomban, egy korosztályban, tanulunk egy csoport tagjaként, dolgozunk a munkatársainkkal, kikapcsolódunk a szeretteinkkel, családunkkal. Mindenhol, de mindenhol emberek vesznek körül minket a szó valós, és nem csak nemesebb értelmében. Ahhoz, hogy mindennapjainkat ne csak negatív élmények tegyék ki, bizony alkalmazkodnunk kell. Így volt ez régen is, amikor még nem kerítettek mindennek hatalmas pszichológiai feneket. Viszont a közösségek még tisztábban és őszintébben, érdekektől kevésbé fertőzötten működtek, mint manapság.
Az előmenetelünk, a megszerzett javaink és elért sikereink akkor válnak értékelhetővé, ha van, aki értékeli azokat. Nagyon jó dolog, ha hajt minket egy belső kényszer arra, hogy többet vagy jobbat szerezzünk meg, viszont fontos, hogy a megtett lépéseink után legyünk büszkék magunkra és élvezzük a sikerünket. Mondjuk ki, ez a célom, ezen az úton próbálom elérni, közben pedig vegyük észre a környezetünket, ne mindenkin áttaposva hajhásszuk a jövő bizonytalan értékeit.
Mai világunkban egyébként nagyon erősen él bennünk a mindenből a legjobb, legszebb, legújabb, legnagyobb, legtöbb megszerzésére irányuló törekvés. Közben érezzük, hogy ez az út nagyon ingoványos, és ha jobban belegondolunk, számos problémánk forrása is. Ha csak az egészségünket vesszük példaként: az élelmiszerek dömpingjében élünk, mégis (és pont ezért) egyre többet kell költenünk gyógyszerekre, étrend-kiegészítőkre. Amit csak megkívánunk, megvehetünk, évszaktól, éghajlattól függetlenül, ha van rávalónk. Viszont sokszor nem gondolunk bele, hogyan is termett meg az az eper márciusban… Amire kereslet van, abból hasznot lehet húzni, ezért mindig bővülő kínálattal fognak minket, fogyasztókat elkápráztatni, hogy legyen helye a megszerzett vagyonunknak. Itt is nehéz megtalálni a középutat, mert meg kéne felelni az új trendeknek, hogy ne cikizzenek ki, közben meg próbálná az ember óvni családja, csemetéje egészségét. Megmutatni a közösségbe belesimulni tudó, mégsem megalkuvó attitűd helyes példáját. Ehhez elengedhetetlen, hogy bizonyos helyzetekre, lehetőségekre, új dolgokra nemet tudjunk mondani. Nem csak azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hanem azért is, mert akkor a személyiségünk egy jelentős része meghasonulna. Próbáljunk eredetiek, önazonosak maradni, közben pedig nem megsérteni a társadalmi vagy etikai szabályokat. Nem kell mindenkinek megfelelnünk, nem is lennénk rá képesek, hisz akinek valami érték, azt a másik ember mélységesen elítéli.
A születési képletünkben a Vénusz az a bolygónk, ami a vágyainkat megszemélyesíti, ahogy erről már írtam is. Viszont a Merkúrunk fogja kimondani és elkezdeni kitaposni a célhoz vezető utat (ő ösztönöz minket mindig változásra), ezután pedig a Marsunk szükséges a végső megvalósításhoz. Nagy volumenű terveinknél érdemes megvizsgálnunk, melyik oldalról (bolygótól) érkezik a kipattant ötlet, mennyire lehet megalapozott, esetleg kapunk-e hozzá egy kis jupiteri segítséget vagy szaturnuszi leckét.
