Az elmúlt napokban a fagyos, kemény tél és a hóesés végre kimúlni látszott. Megérintette a lelkem és tudtam, hogy akkor is írnom kell róla, ha ömlengős lesz és talán kicsit közhelyes is. Ma már éreztem a napsugarak melegét és lassan egészen hihetővé, sőt, szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy a tél nem tart örökké és tavasz van újra. Mind nagyon vártuk már, ugye?
Felvehetjük a csinos, könnyű kiskabátunkat az ormótlan, vastag télikabát helyett, amiben mozdulni is alig lehet.
Nagyokat sétálhatunk az éledező természetben, ami napról napra zöldebb és színesebb.
Lassan megérkeznek a boltokba a friss, finom zöldségek, gyümölcsök. Nyami!
Újra nyitnak a piacok, bazárok. Kincsvadászat indul!
A vastag csizma helyett elővehetjük a csinos, kényelmes kiscipőnket.
Egyre hosszabbak a nappalok, ettől jobb a kedvünk is, könnyebb reggel kikelni az ágyból.
Feltöltődünk D-vitaminnal, ettől sokkal jobban érezzük magunkat.
Elővesszük a sminket, a körömlakkot - a tavasz színei inspirálóan hatnak ránk.
Ékszerek, hajcsatok, csilingelő kiegészítők, kendők és kalapok színesíthetik megjelenésünket.
Lehet menni állatkertbe, vadasparkba, kalandparkba, játszótérre.
Előbújnak a pillangók és a virágok.
Jönnek a tavaszi leárazások! Shopping!
Kicsit több mosoly és remény jut mindannyiunknak.
Örüljünk együtt a tavasznak! Vége a zord, hideg télnek. Persze az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy - akárcsak amikor az őszbe még kicsit betör a nyár és jön néhány szép nap a vénasszonyok nyarával - még várható, hogy feltámad a tél (ez talán a “vénemberek tele”?) és lehet, hogy húsvétkor még havazni fog. De akkor már csak képébe röhögünk a télnek. Hiszen tudjuk, hogy itt vége. Megmelegszünk lassan. Kívül is, belül is.