Hóvirágok és elvétve virágzó mandulafák, csicsergő madarak, egyre lassabban sötétedő esték: végre itt van, eljött a március. Már nem kell a legmelegebb pulóver, nincs szükség csizmára. Lanyhul a jeges ár a Dunán, néhány gólya is ideért már, lobognak a nemzetiszínű zászlók, a kabátot egy napra ékesíti a kokárda. Ez a mi nőnappal, forradalommal színesített tavaszünnepünk.

Mások lesznek ilyenkor a színek, az árnyékok, a még meztelen természet tükörfényei. Minden a maga sokszor még saras, kopottas, frissen felszáradt járdák és süppedős talajú parkok egyvelegében készül az újjászületésre, a nagy májustól szeptemberig tartó hőhullámokkal és szélsebes viharokkal tarkított, tikkasztó nyári évszakra.

De a természet most még lassan ébredezik, lehet nagyokat ásítani és álmodni éjszaka. A reggel hűvös és korántsem mindig olyan barátságos, mint nyáron, de azért kecsegtet a közelgő jóval, az igazi tavasz eljövetelével. Ilyenkor sétálni kell. Menni, keresztül a városon, hagyni magunkat felkapni a tavaszi széllökésekkel, sodródni egy picit a kirakatok üde, virágmintás hangulatával és „hirtelen felindulásból”, gyorsan, még mielőtt meggondolnánk magunkat, meg kell venni azt a szép tavaszi táskát vagy cipőt, amire márciusi kóborlásunk alkalmával váratlanul rábukkanunk.

Szeretem ezt a hónapot, próbálom keresni benne a szépet, sokszor megfoghatatlan érzést. Márai Sándor gondolataival merülök el a márciusi boldogságban: „Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt énekelem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallam, nincs nagy tétele. Ez a közzene.”