Ma április 1-je van, amit bolondok napjaként tartunk számon. Ilyenkor kell megtréfálni egymást, vagy ünnepelni a dilinyósokat. Elnézve a világot magunk körül, akár munkaszüneti nap is lehetne, olyan sok az érintett, az ünnepelendő. Na, de nem akarok elmenni hipercinikus irányba, mert meglehet, hogy nálam is a „más szemében a szálkát is, a magaméban a gerendát sem” esete áll fenn. Amúgy meg boldogok a bolondok, vagy bolondok a boldogok, nem?

Az alternatív világnapok listája április 1-jét az ateisták napjaként is említi. Állítólag a világ népességének 2%-a, azaz olyan 140 millió ember nem hisz semmilyen Feljebbvalóban, nem tartozik vallási közösséghez, miért ne lehetne hát nekik is egy ünnepnapjuk?

A daysoftheyear.com oldalának szerkesztői 2003-ig vezetik vissza az Ateisták napjának eredetét, egy internetes tréfának köszönhetően. Valahol valaki elhintette a neten, hogy bepereli a kormányt (ilyenek általában Amerikában történnek – ott vannak „Miért nem mikrózható a macska?” és „A dohányzás tényleg egészségtelen?” mélységű perek), amiért ő ateista létére nem ünnepelhet egyetlen napon sem, merthogy nincs erre kijelölt alkalom. A bíróság erre azt válaszolta, hogy az illető tök bolond, ezért legyen az ateisták napja április 1-je, így 2 az 1-ben: ateista is, gyagya is, ünnepeljen kedvére! Persze ez az egész csupán egy hoax (azaz megtévesztés, átverés) volt, a világhálónak „hála”, pillanatok alatt elterjedt, s bizony sokan komolyan is vették. Így az alternatív világnapok között szerepel április 1-je, az ateisták ünnepe.

Nem tudom, milyen érzés ateistának lenni, és szerintem senki nem tudja. Mert olyan nincs, hogy valaki semmiben sem hisz. Mégha azt is állítja, hogy nem hisz Istenben (nevezzék Atyának, Jézusnak, Buddhának, Krisnának, Allahnak, Jahvénak), akkor is hisz. A hit az embertől független, a tudattól, az akarattól sokkal mélyebbről ered.

Lehet, hogy a hétköznapok szintjén nem gondolkodik el bizonyos dolgokon, nincs jelen az életében a transzcendencia. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a hétköznapi életben sokszor a magukat hívőnek nevezők is képesek úgy viselkedni, hogy sok minden eszünkbe jut róluk, de az isteni képmás nem igazán.

Mégis, minden ember életében eljön legalább egy olyan pillanat, amikor kétségbeesésében (örömében ritkábban) az Éghez fordul. Mert kilátástalan helyzetben van, mert beteg, mert elesett, mert magányos, mert segítséget vár valakitől. Meggyőződésem, hogy mind a 7 milliárd emberre igaz ez. Igen, arra a 2%-ra is, akik magukat ateistának vallják. Ők is fohászkodnak, ők is sugalmazást várnak, irányt, reményt.

A világunk úgy van berendezve, hogy előbb-utóbb mindenkit megérint Isten ujja. Nem kell ahhoz templomba járni, vallásosnak lenni, hogy megtapasztaljuk a bennünk élő isten működését. Ember voltunk, lelkünk, szeretetképességünk mind-mind annak bizonyítéka, hogy munkálkodik bennünk Valaki.

Szóval: aki ateista, az sem ateista. Legfeljebb nem ad nevet az istenének. Úgyhogy ma maradjunk a bolondok napjánál! Kicsit mindannyian azok vagyunk. ;)