A hírességek esetében biztos, hogy furcsálljuk, de nem is kell ahhoz hírességnek lenni, hogy minimum felkapjuk a fejünket, ha két ember között, akik szerelmi kapcsolatban élnek, nagy a korkülönbség. Különösen, ha a nő javára - de mi az, ami még elfogadható és hogyan működnek ezek a kapcsolatok?
Általában az a társadalmi elvárás, hogy a kapcsolatban a férfi legyen idősebb, de ne sokkal, maximum 2-3 évvel. Persze mindannyian hangsúlyozzuk, hogy micsoda elfogadás meg szabadság van - de azért okoz egy kis furcsa érzést, ha a nő idősebb a kapcsolatban, vagy/és ha nagy a korkülönbség. Persze, továbblendülünk a kérdésen, de valahogy azért ott motoszkál a fejünkben, hogy ez mégiscsak olyan… furcsa, na.
Mi a szerelem? Egy másik ember iránt érzett testi, lelki és szellemi vonzalom. Fontos, hogy a szerelem azaz érzés, ami mindhárom síkon megvalósul, méghozzá egyszerre. Ha bármelyik sík is hiányzik, akkor az nem szerelem. Lehet baráti, mentori, vagy szeretői viszony, de nem szerelem. Ha valakit kedvelek testileg-szellemileg, de a testét nem kívánom, az nem lehet szerelem. Szeretnem kell testestől-lelkestől, szőröstül-bőröstül, minden módon, ahhoz, hogy szerelemnek nevezhessem. Tehát, a testét is vonzónak, vagy legalábbis számomra szerethetőnek, elfogadhatónak kell ítélnem.
Persze az olyan szélsőséges esetek, mint a bulvármédiából ismert Vajna házaspár gyakran kiveri a biztosítékot. És joggal. Mert 10 év korkülönbség még áthidalható, de 30-40 év esetén ki kell mondani, hogy akármennyire is fiatalos az idősebb fél, azért a fizikai test rendelkezik bizonyos korlátokkal, amelyek sajnos kizárják, hogy a két fél egy hullámhosszon legyen testileg-lelkileg, legalábbis hosszabb távon. Merthogy egy közel 40 évvel idősebb ember, bármennyire is erős és jó kondiban van, nem tudja felvenni a tempót egy fiatalabbal. És ez így van rendjén, normális esetben nem is kell neki. Az is természetes, ha egy 30-as éveiben járó férfi/nő gyermekre vágyik, a 60-70 éves viszont már nem - de miért is vágyna? Hiszen ilyenkor már unokázni “szokás”. Ezen felül, lehet, hogy csúnya dolog ilyet kimondani, de bizony, az a gyermek árvaságra van ítélve. És igen, fel lehet nőni árván is, de miért lenne eleve ez a cél? Nem is beszélve arról, hogy ha egy fiatal, harmincas ember egy nálánál 30-40 évvel idősebb párt választ, akkor egy bölcs és érett lélek mellé bizony általában jó és rossz emlékek lenyomatát viselő, fizikailag leharcoltabb, esetleg ráncos-foltos testet kap, ami egy hasonló állapotban lévő embernek természetes, a fiatal, rugalmas, erős testtel rendelkezőnek viszont esetleg kevésbé vonzó. Lehet, hogy kezdetben, amikor kialakul a szellemi vonzalom, ez még áthidalhatónak tűnik, de később azért csak kibukik. Persze, van az úgy, hogy a felek meg tudják hozni a kellő kompromisszumokat és ki tudják mondani, hogy ha 5-10 év boldogság jut csupán együtt, a semminél az is éppen 5-10 évvel több, tehát megéri.
Mindannyian olvastunk már demográfiai adatokat, statisztikákat, amiből tudjuk, hogy a nők átlagosan 6-8 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Így van ez világszerte. A logika tehát úgy kívánná, hogy eleve a férfi legyen fiatalabb, ahhoz, hogy jó eséllyel együtt öregedhessenek meg (persze ez ma már egyre kevésbé szempont). Ám mégis az a megszokott, ha a férfi idősebb. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: a nők többnyire előbb érnek, tehát a fiatalabb férfiak többségükben sokáig annyira éretlenek, hogy a korukbeli nőkhöz egyszerűen nem passzolnak. Van ez így, mint ahogyan mindig vannak kivételek is.
Volt 10 évvel fiatalabb és 10 évvel idősebb pasim is, tehát voltam mindkét oldalon. Az esetek nagy többségében mégis 1-2 évvel idősebb vagy fiatalabb férfiak voltak az életemben és a közös kultúra, a közös élmények okán nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Tiniként azonos sorozatokat néztünk a TV-ben, azonos zenéken nőttünk fel, hasonló stílusú ruhákra emlékeztünk, életünk meghatározó élményei hasonlóak voltak, hiszen azonos időszakban történtek. Több évtizednyi korkülönbség már generációs problémákat jelent, más szocializációs közeget, más értékrendet, más látásmódot. Számomra ez nehézséget okozott, de valakinek éppen ez lehet a kulcs a boldogsághoz.
Persze, mindenki tud példát és ellenpéldát mondani, bármilyen felállásban, ami működik és a felek boldogan élnek (de azért súgok: ritkán látunk bele teljes mértékben az életükbe). És így van ez rendjén. Mert ha a nő idősebb, vagy/és nagy a korkülönbség, attól még lehet igazán nagy a harmónia és működhet a kapcsolat. Mindenkinek szabadságában áll úgy dönteni, hogy számára ez a helyes út. A legfontosabb a boldogság! :)
(Cikkünk 2018. január 12-én jelent meg.)
