Milyen szépen fogalmaz a magyar nyelv: nem elveszik, nem ellopják, hanem egyenesen elrabolják az időnket. Elrabolják, vagyis mindeközben bántalmazást, életellenes cselekedetet is elkövetnek ellenünk.

A büntető törvénykönyv az alábbiak szerint határozza meg a rablás bűntettét:

“365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.”

Fennáll ugye a jogtalan eltulajdonítás ténye. Hiszen mindenkinek van egy előzetes ismerete vagy reménye arról, hogy amit el szeretne intézni, az nagyjából mennyi időt vesz igénybe. Például a vásárlás, orvos, szülői értekezlet, közlekedés, stb. Aztán jön egy újonc eladó, aki lassan halad, emiatt áll a sor. Te meg érzed, hogy ez már több, mint amennyi időt erre szántál, már régen menned kéne a dolgodra, de nem tudsz. Vagy éppen szabadságon van az egyik orvos, a helyettesítés miatt pedig alig halad a sor. Vagy egy akadékoskodó szülő miatt jócskán elhúzódik az egy-két órásra tervezett szülői értekezlet. Vagy leesik a hó és bedugul az út, így a normális idő többszörösét töltöd ezzel, lépésben haladva (hiszen a közlekedési vállalatoknak csak öt ellenségük van: a négy évszak és az utasok).

Te pedig eközben úgy érzed hogy valóban erőszakot alkalmaztak rajtad, az  életedre törtek, a testi épségedet fenyegetik, hiszen azonnal összetörsz idegességedben valamit a puszta öklöddel. elfelejted, hogy a másik oldalon is ugyanúgy emberek állnak. Lassan a hajszoltság, a türelmetlenség miatt öntudatlan állapotba kerülsz és még ráadásul védekezni sem tudsz. Minden fennáll tehát ahhoz, hogy az időrablás is btk-s tétel legyen.

Sokszor nem is feltétlenül az elveszett idő fáj. Inkább az, hogy úgy érzed, nem tisztelik az idődet. Hogy nagyon ritka az, hogy valaki kiállna és elmondaná, hogy igen, tisztában vannak a jelen helyzettel, látják, hogy ez így problémás és sajnálják, illetve adnának valami iránymutatást, hogy meddig tarthat ez a helyzet. A bizonytalanság megszűnésével sokszor oldódik a frusztráltság is.

Én konkrétan tegnap reggel éreztem azt, hogy elrabolták tőlem az időt. Óriási dugó volt a városban, ami miatt a közel másfél órás út helyett összesen három óra volt, míg beértem a munkahelyemre. Emiatt persze tovább kellett bent maradnom, így későn értem haza. És ezt az időt tőlem, meg a kiskutyámtól rabolták el. Komolyan kedvem lett volna emiatt leüvölteni vagy lecsukni valakit. Igyekeztem lenyugodni, elővettem a laptopomat és írással ütöttem el az időt - legalább ennek volt némi haszna.

Több türelemre lenne szükségünk. Egymás iránt, saját magunk iránt. De ez nem könnyű, hiszen mind túl vagyunk terhelve. Túl fáradtak és túl hajszoltak vagyunk, így nehéz türelmet tanúsítani és gyakorolni. Kicsit lelassulni, könnyedebbnek lenni volna jó. Megpróbálom megteremteni magamban - hiszen ezt mindenki csak önmagában tudja megoldani.