Kotorászol, kipakolsz, mégsem találod. Már a taknyos zsebkendő, a tampon, a pénztárca mind-mind melletted van a buszülésen, de a kulcs még mindig nincs meg. Aztán épp, mikor a jármű fékez a megállóban, megleled az egyik végét. Tapintása, mérete alapján a slusszkulcsod lehet, de valamiért nem tudod kihúzni. Persze, mert a feje és a közös karikán lévő társai becsúsztak a táskád felfeslett bélése és a bőr közé. Egyik kezeddel rángatod, a másikkal villámsebesen pakolsz vissza zsepit, bukszát a tatyódba, mert le is kell szállnod, ugyebár.

Csörög a telefonod, megint elfelejtetted lehalkítani, de épp a moziban, színházban, SZTK-ban ülsz, a készülék pedig a feneketlen zsákod legalján 50-edszer csörög ki, csattog, zenél kitartóan, mert az anyósod mindenképpen meg akarja tudni, mit főzzön a hétvégén. Hányszor, de hányszor éljük át ezeket a szituációkat naponta! A csapattal úgy döntöttünk, okolunk egymás szokásaiból, kiborítottuk hát a táskánk tartalmát, hogy közszemlére tegyük. Nagyon jól szórakoztunk közben.

 1. Az első „versenyző” Szilvi.

Igen, igen, nagyon úgy tűnik, hogy ő elemmel működik. Ha hidegebb van, több kell, ha jobbak a körülmények, elég egy kicsi is. De a biztonság kedvéért mindig van nála annyi, amennyivel akár Budapestet életben lehetne tartani néhány napig, ha eltűnne az elektromosság. A többi tárgy egy írással foglalkozó ember mindennapjainak alaptartozéka. Csak egy kis ajakbalzsam jelzi, hogy női táska tartalmával van dolgunk. Bár a mai világban már ez sem erős bizonyíték. 

2. Jucus

Amire először felfigyeltünk, az a tekintélyes kulcscsomó. Kocsikulcs, lakáskulcs, irodakulcs, régi lakáskulcs, régi irodakulcs, talán még a gyermekkori hableányos, csatos napló kulcsa is ott van a többi közt. Van továbbá egy cca. 2 kilós pénztárcája, egy ugyanilyen súlyú neszesszere – ja, meg még egy ebből. Nem bízza a véletlenre a túlélést: ha néhány napig nem tudna fürödni, a parfüm (hmmm, zöldteás), dezodor akkor is segítene. Valószínűleg határhelyzetekre készül egy komplett manikűrkészlettel is. De ha a világvége jön el, egy almával nem sokáig boldogul.

3. Edina

Mikor megpillantottuk Edi táskájának tartalmát, sírtunk. Először a csodálattól, aztán a nevetéstől. Másnál a komplett háztartásban nem lelhető fel annyi holmi, mint amennyit grafikusunk zsákja rejt. Igen, ő ezekkel a dolgokkal él, jön-megy nap mint nap. Nézzük csak! Edi bőröndjének (oppardon) tartalmán is látszik, hogy nagyon pedáns, rendszerben gondolkodó csaj. Mindennek megvan a helye: van külön tárcája kártyáknak; a fekete-fehér pöttyös tartó nasit rejt (pl. szőlőcukrot, rágót); de rágó van külön is, csak úgy, a táska mélyén; a kis csatos kékben egészségügyi kellékek lapulnak; a csekkeket is mindig cipeli, s opcionálisan kihúz és felad egyet-egyet, ha van rávaló; környezettudatos emberként nem használ reklámszatyrot, így úgy gondolja, inkább cipeli a fél kilós gömbtáskát meg még egyet, biztos ami biztos. Szemüvegtok, telefon, fényképezőgép, biztonsági „berendezés”, jegyzetfüzet, tollak, kézfertőtlenítő- és krém, gyermek hajgumijai és kindertojás figurái, fejfájásra gyorssegély. Mi kérünk elnézést!

4. Eszti

Eszti táskájának tartalmából két dolog egyértelműen megállapítható a laikus számára is: hogy kisgyermekes anya, hisz ott van a kisfia uzsonnája (kanál is bekészítve, kérem szépen), a váltó alsónadrág és zokni, bármilyen eshetőségre készen. Akinek volt már kisgyermeke, tudja, hogy a gyerek 0-tól 5 éves koráig a női táska gyakorlatilag inkább egy mobilraktár. Csecsemős időszakban rejt használt és tiszta pelenkát, csere rugdalózót, kis zacskóban tápszert, két-három méretű cumisüveget, cumiarzenált, popsikrémet, hőmérőt, összerágott tollszárat, félig elcsócsált kekszek tömkelegét stb. Na, de vissza Esztihez! A másik dolog, ami leszűrhető, hogy Eszti ízig-vérig csaj! Nála találunk először utalásokat az igazi női táskára: fülbevaló, rúzs, szempillaspirál éééés: még a pendrive-ja is rózsaszín.         

5. Kriszta

Hát, Kriszta táskájának tartalma inkább egy notórius gyűjtögetőt sejtet: megcsonkított bankszámlakivonat, használt buszjegy, parkolójegy, jegyzetként funkcionáló sajtpapír, kupak (mert nagy kupakgyűjtő!), egy benzinkúti kávézáskor el nem fogyasztott kekszecske; radír ceruza nélkül (!!!), kártyaolvasó kártyával, füzetke, határidőnapló. És igen, van ott két múmiaujjra emlékeztető valami egy kis dobozban: azok ásványok, melyeket a kisfiától kapott, s kabalaként mindig ott lapulnak a táskájában. Szájfény, zsebtükör, pirosító helyett.

Na, ezek vagyunk mi. A pakolászás-nevetgélés után megállapítottuk, jó volt ez a kis kísérlet, mert így legalább mindenki rendet tett a szütyőjében. Eszti a végén felvetette: következő héten a lakással tegyük ugyanezt! Hátha a fotózás ürügyén otthonunkban is nekiállunk a nagytakarításnak.