Orbitális közhely, hogy mindig az élet produkálja a legérdekesebb forgatókönyveket, a legpikánsabb helyzeteket, s sokszor olyan történésekkel szembesítenek a hétköznapok, melyeket egy író is nehezen álmodna meg, filmben pedig a „megtörtént eseményeken alapuló” címkét kapná egy-egy sztori.

Ilyen hajmeresztő történet a néhány hónapja a világ közbeszédét is uraló norvég gyermekvédelmi rendszer, a Barnevernet működése. Az 1992-ben alapított norvég „gyámügy” azért jött létre, hogy a családjukban veszélyeztetett körülmények között élő gyermekeket biztonságba helyezze és hathatós segítséget nyújtson nekik az egészséges testi és lelki fejlődésük biztosítása érdekében. Pont ugyanúgy, ahogy a gyerekjóléti szervek működnek a világ bármely – fejlett – pontján.

Vérfertőzés elleni harc, vagy valami egészen más?

Igen ám, de a Barnevernetnél az évek folyamán valami megváltozott. A szervezet neve mára sokkal inkább a „legális gyerekrablás” szinonimájává vált. Hogy miért? Sorra derülnek ki azok az esetek, amikor főleg bevándorló családoktól veszik el gyermekeiket átlátszóan nevetséges, mondvacsinált okokkal. Egy litván televíziós társaság egy éve, 2015 áprilisában forgatott dokumentumfilmet a Barnevernet működéséről. Ez a riport irányította a világ figyelmét Norvégiára. A műsor bemutatta, hogy főleg külföldi szülőktől ragadják el gyermekeiket a „vérfertőzés elleni harc” jegyében. Emellett a családok szétszakításának indokai között szerepel még a családon belüli erőszak, valamint a verbális agresszió is.

A Barnevernet túlkapásait bemutató kampány akkor kapcsolt magasabb fokozatra, mikor a norvég-román Bodnariu házaspártól vették el öt gyermeküket tavaly novemberben. Az indoklás szerint a pünkösdista egyház tagjaiként a szülők a „keresztény radikalizmus” szellemében nevelték gyermekeiket, ami rendkívül káros a lelki fejlődésükre, valamint a gyermekvédelem „bizonyítottnak” látta, hogy a szülők bizony néha nem átallottak gyermekeik fenekére is csapni. A vádpontok között olyanok is szerepeltek, mint hogy a családban a „szülők és Isten értékrendjének tiszteletére nevelik a gyermekeket”, s ez olyan elvárásokat támaszthat a gyerekekkel szemben, melyeknek azok nem lesznek képesek a jövőben megfelelni.

A Bodnariu család kálváriájának újabb és újabb stációit a konzervativcsalad.blog.hu mutatja be időről időre. Az oldalon összegyűjtött információkból tudhatjuk azt is, hogy a szülők valóban rácsaptak néhányszor gyermekeik fenekére, amikor már nem volt más eszközük a fegyelmezésre, mert annyira elharapóztak az indulatok csemetéik között. Tudhatjuk azt is, hogy Románia annyira szívén viseli a szétszakított család sorsát, hogy román állami delegáció utazott Norvégiába, hogy tájékozódjon az ügy részleteiről, s még a román ortodox egyház feje is szót emelt a Bodnariu család érdekében. Mindezek mellett januárban az Európai Bizottsághoz is fordult 42 EP-képviselő, hogy vizsgálják ki a norvég hatóságok eljárásának motivációit.

Közben Európa-szerte szimpátiaoldalak és  -szervezetek születtek a Barnevernet által szétrobbantott családok újraegyesítéséért kardoskodva. A cseh alapítású banan.cz, vagyis a stopbarnevernet.com várja a Bodnariu családéhoz hasonló események elszenvedőinek jelentkezését. A „Norvégia, add vissza elrabolt gyermekeinket’” elnevezésű Facebook-oldalukon pedig napról napra nyomon lehet követni a Barnevernet túlkapásait és az ellenük elért eredményeket.

Meleglobbi az egész mögött?

Más a Barnevernet motivációja, mint amit hivatalosan állítanak? Azaz nem a gyermekek bántalmazása, családon belüli veszélyeztetése a fő indoka annak, hogy egyik napról a másikra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül elragadnak kicsiket édesanyjuk mellől, s adják őket örökbe, hanem egyszerű gyerekkereskedelem? A konzervativcsalad.blog egyik BEJEGYZÉSE szerint a Norvégiában élő, 40%-ban külföldi szülőktől elszakított gyermekek egy része bizony meleg párokhoz kerül. A blog cikke citálja a Barnevernet leszbikus vezetőjének, Hege Hovland-Malterudnak a nyilatkozatát, melyet egy homoszexuális portálnak adott: „Az állami gondozott gyerekek olyanok, mint az összes többi. Mindannyian különbözőek. Az a közös bennük, hogy olyan szülőkre van szükségük, akik biztonságot, gondoskodást és szeretetet képesek biztosítani a számukra. Más-más gyerekeknek más-más otthonra van szükségük. Ezért sokféle örökbefogadó családra van szükségünk." Például melegekre. Homoszexuális párok számoltak be arról, hogy a norvég hatóságok milyen nyitottan és szeretettel bírálják el gyermekörökbefogadás iránti igényeiket. A Barnevernet időről időre olyan hirdetéseket jelentet meg, melyekben kifejezetten homoszexuálisokat keresnek nevelőszülőnek.

Hege Hovland-Malterud végzettsége szerint orvos, s tagja a „melegek és leszbikus keresztény szövetségének” (norvégul Åpen Kirkegruppe), mely szervezet az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag teljesen a befolyása alá hajtotta a norvég államegyházat.

Naivitás bármiben is reménykedni?

Ilyen ismeretek birtokában naivitás a józan ész és a gyermekek jóllétének szempontjából megközelíteni a kérdést. Dr. Varga-Damm Andrea jogászként levelet írt a magyarországi norvég nagykövetségnek, melyben az ENSZ által 1989. november 20-án elfogadott, Norvégia által is aláírt, gyermekek jogairól szóló egyezményben foglaltakra hivatkozva kér tájékoztatást a skandináv államtól a Barnevernet működési elveiről.

Varga-Damm Andrea mind szakemberként, mind édesanyaként úgy gondolja, „mindazoknak az embereknek, akik olyan szervezetekben dolgoznak, ahol gyermekek védelméről, veszélyeztetett gyermekek sorsáról kell dönteni, egyetlen közös tulajdonságuknak kell lenni, ez pedig a gyermekek megismerésének különleges képessége. Aki ilyen szervezetben dolgozik, olyan képességekkel kell bírnia, amely jelentősen felette áll bármelyik szülő nevelési képességének, nagyon gyorsan, nagyon alaposan meg kell tudni ismernie a döntésére bízott gyermeket, s megfelelően széles látókörrel pontosan meg kell tudnia határozni, hogy a gyermeknek szüksége van-e külső segítségre, s ha igen, milyenre.”

A családból kiragadás nem az alap, hanem a végső megoldás

Andrea úgy véli, „aki valóban jó anya és megfelelő alázata van e csodás szerephez, nem csak a saját gyermekét képes nagyon hamar megismerni, s a gyermek adottságaira építeni nevelését, hanem bárki csemetéjét is képes megfelelő figyelemmel gyorsan megismerni, s meglátni, hogy a gyermek szükséget szenved-e családi környezetében bármiben is. Az a szerencsés helyzet, ha azok a szülők, akik valamilyen oknál fogva nem látják meg gyermekeik hiányérzetét, s van a környezetükben olyan, aki bír ezen képességgel, s afelé megfelelően nyitottak a szülők, könnyedén meg lehet beszélni a gyermek nehézségeit, hiányérzetét, s a szemlélet megváltoztatásával ezt le lehet küzdeni. Egy gyermekvédelmi rendszerben nem lehet egyetlen alternatíva a gyermekek elvétele a szülőktől, ha bármilyen nehézséget látnak is. Elsősorban családi környezetben, a gyermekek érzelmi és lelki biztonságát fenntartva kell megoldásokat keresni, s fellelni a családot körülvevő családi, baráti környezetben azokat a személyeket, akik segíteni tudnak a családnak a gyermek problémáinak megoldásában, s csak a végszükség lehet a gyermek kiemelése a családból. Ahol ez a végső eszköz az alap, ott kifejezetten a gyermekek érdekei ellenére teszik a dolgukat.”

Április 16-án Európa több nagyvárosában is lesz tiltakozó megmozdulás a Barnevernet túlkapásai ellen. Budapesten a norvég nagykövetség előtt lesz tüntetés 14 órakor.    

(Inspiráció: konzervativcsalad.blog.hu)