A japán Nagoro falucska sajátságos módon híres. Az elöregedés és a nagyvárosokba költözés miatt vészesen fogy a népesség, ám lakosságszáma mégis állandó. Hogy lehetséges ez? Tsukimi Ayano, a településről elszármazott művész nem akarta elfogadni, hogy szülőfaluja lassan a feledés homályába merül. Elhunyt apja emlékére egy életnagyságú bábot készített, melyet kiállított a kertjében. Aztán továbbgondolta saját ötletét, s elkezdte a falu elhunyt és/vagy elköltözött lakóit is megformálni. Ma már több mint 350 életnagyságú baba „jön-megy” faluszerte. Ülnek az iskolapadban, beszélgetnek a házak előtt, a horgász kapásra vár, az útépítők aszfaltoznak. Nagoro hús-vér lakossága manapság alig negyven ember. Ők élnek együtt nap mint nap a babába örökített holtakkal. Tsukimi Ayano a kis japán falut bizarr mesevilágként mentette meg az enyészettől.