Mindig nagy várakozással olvasom a motivációs üzeneteket, az inspiráló gondolatokat, a nálam okosabb, vagy legalább tudatosabb emberek tanácsait. Én is törekszem ugyanis a harmóniára, a teljes életre, az egészséges táplálkozásra, a mozgásra. Nem elsősorban a külsőm miatt – bár szerencsére a sok jó kívül is meghálálja magát -, a jövőm szempontjából tartom fontosnak az ép test-ép lélek kombinációját.

Felelősséggel tartozom ugyanis a gyermekemért, akit fel kell nevelnem, így a magammal való törődést az ő jövőjébe való befektetésként értékelem.

Nem szeretnék ugyanis fiatalon gyógyszert szedni, akár magas vérnyomásra, akár egyéb kínokra, nem szeretnék ötméterenként leülni, ha túrázunk, mondjuk a túlsúlyom miatt. Nem szeretném, ha bármiben is hiányt szenvedne a fiam, pusztán azért, mert az anyja képtelen volt bármilyen szempontból is uralkodni magán. Tudom, azért ez nem csak rajtam múlik, mert egy nem várt betegség bármikor átírhat mindent, de ha hiszem azt, hogy „minden fejben dől el”, nagyon sokat tehetek azért, hogy mit táplálok a fejembe. :)

Úgy érzem, mostanra talán azon a tudatos vonalon haladok, ami hosszú távon működhet, de keserves és kacskaringós volt az idáig vezető út. Magamból merítettem erőt, milliószor átrágtam magam az életemen, átéltem a feleslegesség érzését, átéltem a céltalanságot, a gyengeséget, a keserűséget, a kishitűséget, s ahogy korábban írtam ITT, még nem vagyok teljesen „gyógyult pesszimista.”

Éppen ezért szeretném minden nőtársamnak üzenni, bátorításképpen, hogy teljesen normális az a hitetlenkedő és ingerült érzés, ami akkor önt el benneteket, amikor egy újabb motivációs mondatot olvastok egy nyomasztó hétfő reggelen (akár nálunk is, minden reggel 7-kor, bocsi).

Amikor azt olvasod, hogy „Legyen a mai nap egy új kezdet!”; „Erős vagy, meg tudod csinálni!”, te meg nem azt érzed, hogy „Igen, megcsinálom”, hanem azt, hogy dögöljön meg, aki ezt kitalálta és a képedbe tolja – na, ez egy teljesen adekvát gondolat.

Amikor nyüszít(enek) a gyerek(ek), amikor a férjed nem találja sem önmagát, sem a dolgait, s már amúgy is késében vagytok, amikor elmegy előtted a busz, meg trágya a munkád a „gyárban”, amikor „épp megjött”, s elsírod magad még a közlekedési híreken is – akkor magyarázza neked valaki, hogy az élet szép, te gyönyörű vagy, különleges, és itt az ideje, hogy megvalósítsd önmagad!  

Nem fogod megvalósítani önmagad, nem lesz csodás minden napod, főleg nem az aznap, inkább vicsorogva falhoz csapod a telefonod az egész szaros motivációs cuccal együtt.

Nem is kell minden kedves kis idézetet magadra nézve kötelező érvényűnek elfogadnod, mert azért ezek tekintélyes része nem személyre szabott. De ha egy-egy idézet mellett szép a kép, s jólesik ránézned, könyveld el azt sikerként! Egyébként vannak olyanok is, akiknek tényleg ezek a kis pillanatok, mondatok lendítik tovább az életét. 

Aztán elemezd magad (úgyis minden nő azt csinálja), gondolkodj, hogyan tudnál egy icipici „énidőt” beiktatni a napjaidba, amikor csak magaddal foglalkozol. Az icipicit veheted szó szerint. Semmi szükség arra, hogy minden hétfőtől megváltsd a világot, vagyis elhatározd, hogy heti 5-ször mész edzeni, elvégzel egy „gazdagság-tanfolyamot”, leszoksz a kávéról, cigiről, csokiról és a panaszkodásról, csak szépet és jót gondolsz másokról, elhiszed, hogy a lét csodás, s attól kezdve „képesvagyokrá-szirupba” mártod az egész életedet… Ez nem fog menni.

Mert az élet nem mindig csodás, az emberek nem kedvesek, nem fogsz leszokni a kávéról, cigiről és a csokiról, mert ha mindezt megteszed, ingerült és boldogtalan leszel (legalábbis egy jó ideig), és lehet, hogy a harmadik napon megvered az edződet is, így nem hogy ötször, de soha többé nem mész a terem közelébe sem.

Viszont a kor előrehaladtával igenis bölcsebbé válunk, elkezd motoszkálni a jobbra vágyás érzése, s magunktól rátalálunk a saját ritmusunkra, arra a tempóra, irányra, amellyel egy kicsit mindig gazdagabbá és többé válhatunk. Megismerjük a saját jónkat és rosszunkat is, és nem fogjuk magunkat cefetül érezni, ha a 98. életmódváltási kísérletünk is kudarcba fullad. Mert tudjuk, hogy úgyis megcsináljuk. Akkor, amikor itt az ideje. Nem akkor és talán nem úgy, amikor és ahogy a guru vagy a motivációs kiskép mondja...