Nem hiszem, hogy csak azért kell ennünk, hogy ne legyünk éhesek. Az étel íze, illata felidézhet csodás emlékeket, amiket jó újra átélni, vagy az élményét továbbadni családunknak. A gofri a gyerekkori strandolások forró levegőjét hozza elő, ahogy a húgommal vizes hajjal, lábunkat lóbálva, papírtálcáról faljuk az édes-habos finomságot. 
Az alapreceptet, mint ahogy szoktam, ismét átírtam. Így már bátran ehetünk belőle néhány darabbal többet. 

 

 

 

 

Az összetevőket jól összekeverem. Pihentetem. A tönkölybúzától sokkal sűrűbb lesz a massza, ezért pihentetés után még kicsit lazítok rajta egy kis tejjel. Előmelegített, kiolajozott gofrisütőben ropogósra sütöm a gofrikat. Hozzá csokihabot készítek. A tejszínt a többi elemmel jó kemény habbá verem és együtt tálalom.

 

Jó étvágyat kívánok!