Ha Sipos, akkor halászlé, cigányzene és szuper hangulat. Erre vágytunk és ezt is kaptuk a régi Sipos Halászkertben, ami 1930 óta töretlen népszerűséggel és elképesztően finom ételekkel vár mindenkit.

Valami megfoghatatlan hangulat lengi körül a Sipos éttermet, ahova a múlt héten mentünk el vacsorázni a férjemmel. Sokszor mesélt arról, hogy amikor az amerikai rokonai hazajöttek gyerekkorában, édesanyja és nagymamája midig ide vitte el őket. Húzta a cigány, ők pedig énekeltek. Sajnos már se Anya, se a Nagyi nincs közöttünk, de az emlékek megmaradtak. Láttam ezeket az emlékeket a férjem szemében, amikor leültünk egy asztalhoz. Láttam a szemében, amikor a mellettünk lévő asztalnál ülő 85 éves nénit köszöntötte tortával a családja. Láttam azt is, hogy most legszívesebben az ő helyükben lenne, hogy ő is szívesen énekelné édesanyjának itt és most, hogy boldog születésnapot! Aztán megszólalt a hegedű és a cimbalom, s a szomorúan szép emlékek helyét átvette a hely örök varázsa.

Az élő cigányzene mindenkit megérintett, senki sem maradt nóta nélkül, mert ugye tudjuk, akinek nótája nincsen, annak szíve sincs. Közben jöttek a finomabbnál finomabb ételek. És az a halászlé! Hát az olyan volt, amilyennek lennie kellett! Ittuk a finom bort, ettük a fenséges ételeket, beszélgettünk és közben hagytuk, hogy átjárjon minket az 1930-40-es évek nosztalgikus hangulata. Dudorodó hassal, jókedvvel és egy csodás este emlékével mentünk haza. Ha ti is hasonló élményre vagy egy jó halászlére vágytok, irány a Sipos, nem fogjátok megbánni!

Szilvási-Kassai Eszter