A brightside.me oldalon rábukkantam Yang Liu grafikus férfiakat és nőket összehasonlító munkáira. Nagy divatja van manapság az ilyesfajta rajzoknak, a két nem közti különbségek vicces vagy meghökkentő szemléltetésének.

Én most két rajzot ragadnék ki a gyűjteményből. Akit érdekel, ITT megnézheti az összeset.

E kép zöld oldalán a férfiaknak szóló magazin egy oldalát láthatjuk. Ebben ott a gusztusos nő, akit lehet nézegetni, a képet kivágni és az alumínium szekrényajtó belső oldalára tixózni az öltözőben. Ez teljesen normális. Mert a férfi vágyának tárgya – még a mai, furcsa világban is – leginkább a nő. A termékeny, az arányos, a formás, az ápolt, az igényes nő, aki, mint egy hamvas barack, hívogatja a szemet és megmozgatja a fantáziát.

A kép rózsaszín oldalán a nőknek szóló magazin egy oldalát láthatjuk. Ebben is ott a gusztusos nő, azért, hogy mi, nők nézegessük. Igaz, mi nem tixózzuk ki az öltözőszekrényünk belső oldalára, de azért jó sokszor megnézegetjük. És hol irigykedünk, hol elkeseredünk, hol hasonlítani akarunk hozzá, mert tudjuk, a férfimagazinban is ugyanaz a nő van, s úgy véljük, a férfi fantáziáját biztosan a magazinlány indítja be, ahhoz pedig mi sehol sem vagyunk.

Tényleg! Mi a cél? A női magazinban lévő nők inspiráció céljából vannak befotózva? Ilyennek kellene lennünk a siker és boldogság elérése érdekében? Mert egy valamirevaló élet a címlaplánynál kezdődik? Vagy elrettentésül? Hogy a valóság nem ilyen, s még a lány sem így néz ki reggel, felkelés után, ezért nézegessük meg, nyugodjunk le a pi…ba, majd pucoljunk rá krumplit, mert nagyjából ennyit érdemel? Nem tudom. Engem nem nagyon mozgatnak meg ezek a retusált életek, mert tudom, hogy a valóságban nem ez számít. Nekem nem. De azért sajnálom, hogy mind a női, mind a férfimagazinok még mindig ott tartanak, hogy a 22 kilós, dögös, fiatal lánykákat vonultatják fel az élet értelmeiként és céljaiként, mindkét nemnek más-más üzenettel, természetesen. A designer sem véletlenül így alkotta meg ezt a képpárt. Mert nemzetközi trendről van szó. Még mindig.

A másik grafikapár is érdekes, s némileg összecseng az előzővel. A zöld képen az ideális nő van. Vagyis az, milyen nőre vágyik a férfi 15-20-30-40-50 és 60 évesen. Ugyanolyanra. Valószínűleg a 22-25 éves csöcsös-faros darázsderekúra. Csak a külsőség. Semmilyen más piktogram nincs a figura mellett, csak két nagy mell meg egy széles csípő.

A férfirészen, azaz a nő által idealizált férfitípusoknál azért árnyaltabb a kép. Mi, nők 15 évesen egy szerenádozó hobóra vágyunk (állítólag), 20 évesen egy izomtiborra, 30 évesen egy pénzeszsákra, 40 évesen egy biztonságot nyújtó, okos diplomásra, 50 évesen olyasvalakiért epekedünk, aki főz ránk és elvisz nyaralni, 60 évesen pedig csak egy férfire, aki mellettünk van.

Nem tudom, melyik szánnivalóbb. Amit a férfiakkal kapcsolatban sugallnak, vagy amit a nőkkel. Nyilván egy grafikában nem lehet a világ folyását megjeleníteni, de engem kicsit frusztrál már, hogy naponta egydimenziós üzenetek jönnek szembe velem, milyennek is kellene lennem, hogy elfogadjanak (akár nők, akár férfiak): csupán szépnek, teltnek és fiatalnak. A másik fő üzenet pedig: a nő a férfi ellensége. És fordítva. Rózsák háborúja, Héja-nász, ahogy tetszik. Mert egy öntudatos nő lenézi a férfit, hisz a férfi alsóbbrendű, mert csak a punci meg a zabálás érdekli. Görlpávör, öntudat, szüfrazsett, feminista, öntudatos bozótharcos stb.

Hát nem. Szakítani kellene már végre ezekkel a leegyszerűsített, ostoba üzenetekkel, mert ez senkinek sem jó. Tényleg csak nyomort szül. Bár lehet, hogy éppen ez a cél.

(Inspiráció: brightside.me)

(Cikkünk 2017. március 17-én jelent meg.)