Minden rosszban van valami jó– szól a régi bölcsesség. És tényleg. No, nem arra gondolok, hogy a legégetőbb problémákról elterelve a figyelmet, ma már - ha kell, ha nem - csak a migránsokat tolják elénk. Hanem a nyárra gondolok, arra a nyugodt balatoni nyárra, ami megint magyar tengerparti pihenésnek tűnt, sőt, az érdeklődésnek megfelelően, szép lassan a szolgáltatások színvonala is emelkedik. 

Ismerjük a "mindenrosszbanjó" nem túl romantikus okait. Migráció, terror félelem… De talán gyermekkoromban volt utoljára ennyire ünnepelt és élvezett a balatoni nyár. Még emlékszem arra, amikor a „Közép-Európa legnagyobb tava” földrajzkönyves Balaton-meghatározást olvasva büszkék lehettünk a mi magyar tengerünkre… Hogy annyi éven, évtizeden keresztül volt a magyarok tengere a Balaton. Mintha visszaköszönne sápadt valójában a történelem. Most nem az elvágyódás érzésének balatoni nyaralásait éljük, hanem a biztonságot és nyugalmat jelentő Balatont és Magyarországot keressük és vágyjuk, mert erre van szükségünk.

Ma megint jóleső érzés saját magunknak és gyermekeinknek is ismételgetni a gyerekes igazságokat, hogy a Balaton nem sós, nem szárítja ki a bőrödet, nincs benne cápa, tiszta időben látszik a túlsó part, nincsenek benne tengeri sünök és medúzák meg kalózok és mindent és mindenkit elsöprő tengerjáró hajók… Hogy ez a mi nagy és sokszor háborgó, de nyáron annál többször békés tavunk, amit a történelem sodrásában sem engedtünk volna át senkinek, sem az északi, sem a déli partot, megmaradt nekünk, magyaroknak.

Arra is emlékszem, amikor először találkoztam a tengerrel. Gyerek voltam, és megrészegültem a végtelen hullámok látványától, éreztem a víz sós illatát. Tudom, szentimentálisan hangzik, de én akkor is ide vágyódtam, Tihanyba. Azóta persze sokszor voltam a tengeren, megszoktam a sós vizet, a hullámokat is szeretem. Mégis, a történelem megint úgy hozta, hogy ha nyár, akkor a tenger a Balaton. Az M7-es zsúfolásig telt, az emberek a tikkasztó kánikulában is ülnek az autókban, állnak a vonatokban és hisznek a szabadságban; nem az elzárt és hamis, hanem a megvédett szabadságban, abban, amit - bízom benne - senki nem vehet el tőlünk…

Ja, és ma már sok helyen a HAMBURGER is jó. ;)