Igazán nem akarom magam valamiféle entellektüelnek beállítani, mert nem vagyok az, de tény, hogy évek óta nincs TV-m és így nem nézek trash reality műsorokat sem. Aztán pár napja véletlenül feldobott egy ilyet a YouTube, elkezdtem nézni, eléggé belecsúsztam a sztoriba és végignéztem néhány részt.Most tudatosult bennem, milyen boldog életem is volt ezelőtt.
A TV2 Édes Élet című műsorába sikerült belefutnom - igazán vérfagyasztó, ahogy néhány percenként egy szenvedő, rinyáló női hang belevonyítja az éterbe, hogy “édes ééééleeeet!”- egyáltalán nem az édesség jut róla eszembe, inkább az, hogy bizonyos hangfrekvenciákkal embereket kínozni meg gyilkolni lehet és szerintem ez pontosan az.
Azt hiszem, én elég csodabogár vagyok abból a szempontból, hogy azt sem tudtam eddig, hogy ilyen műsor létezik. A benne szereplőket sem ismerem maradéktalanul (némelyiknek utána kellett néznem a keresőben), szinte teljesen trash-szűz vagyok. Annak idején az első Való Világot néztem, de azóta kimaradtak ezek a szemetek az életemből. De néha ki kell mozdulni a komfortzónából, nem? :) Tudom, néha pont olyan vagyok, mintha egy szatyorban élnék egy kő alatt - csak hát annyira más dolgok érdekelnek.
Szóval, megnéztem pár részt és kiakadtam. Egyrészt, az hagyján, hogy a különböző valóságshow-kból kikopott, érdektelenségbe fulladt, pár perc kétes hírnévért a lelküket eladó celebecskék képesek magukból bohócot csinálni egy ilyen műsorban - Ágica, Alekosz meg a barátnője pont ez a kategória. Van egy kedves újságíró barátom, példaképem, Balogh Gábor - ő mondta a BB, VV és hasonlókra, hogy “korunk nemesi előneve”. De hogy komolyabb művészek, sportolók is, az számomra teljesen új. De hát valamiből meg kell élni, úgy tűnik, ez most így sikerült.
Édes élet - A SuperTV2 műsora
Amin megint csak kiakadtam, az egyrészt az, hogy a pasik sokszor milyen ordenáré, bunkó módon viselkednek a nőkkel, mennyire lenézik a párjukat, tulajdonként tekintik, ha nem kérnek valamire engedélyt, akkor felháborodnak, utasítgatják őket. Komolyan, a mai világban ne már, ne ez legyen a minta, a követendő példa! Több évtizedes lemaradást tükröz. Elsődlegesen itt Berki Krisztiánra gondolok - bár ha jól tudom, annak a kapcsolatnak azóta vége is lett, vagy legalábbis szünetel. A nők meg nemcsak hagyják, hogy másodrendűként kezeljék őket, de egyik-másik igazi ostoba, hisztis, affektálós, nyávogós libaként viselkedik - ennek iskolapéldája, Tápai Szabina elvileg sikeres sportoló, nem is értem, mi vitte rá erre. Nyilván a műsornak nagy része kamu, nincsenek illúzióim, rá kell játszani ahhoz, hogy a nézettség nőjön. Elkeserítő, hogy sokaknak ez a kultúra, a mindennapi betevő.
Nagy meglepetés volt Emil és Tina párosa, akik bár rendesen rámentek a balhés páros szerepére, de közben teljesen átjött, hogy Tina egy igazán odaadó háziasszony és ebben a minőségben ki is tud teljesedni, Emil pedig tehetséges énekes és a kiabálások, ordítások mögött egyértelmű, hogy igazán szeretik egymást az összes hibájukkal és hülyeségükkel együtt. Ők legalább őszintének látszottak és már ez elég volt, hogy kitűnjenek a többi szereplő közül.
Megengedhetetlen viszont, hogy sok esetben a gyerekek magánélete,személyisége is áldozatává válik a szülők magamutogatási és közlési kényszerének. Tekintve, hogy az egészen kicsiknek semmiféle döntési lehetőségük nincs, csak teszik azt, amibe a szülők belekényszerítik őket, különösen problémás a dolog, legalábbis nálam kiverte a biztosítékot. Nem hiszem, hogy ezt kellene csinálni egy kisgyerekkel, akinek a személyiségére, a kortárs kapcsolataira, a jellemfejlődésére igenis hatással lesz az, ami most történik vele. Egy gyerek nehezen dolgozza fel, hogy ő most egy celeb, pláne, ha esetleg egy év múlva már nem lesz az. Egy kamasznak sem egyszerű, de azért ő már tud valamiféle döntést hozni – hogy ezt később esetleg keserűen megbánja, más kérdés. Mindenesetre visszataszító, hogy éppen azok, akiknek ezeket a gyereket foggal-körömmel védeni kellene, jelesül a szüleik, beleviszik őket egy ilyen vitatható helyzetbe.
Ezeket a műsorokat gyakran nézik szegényebb, iskolázatlanabb emberek, akiknek esélyük sincs mindazt a fényűzést elérni, mint ami ebben a műsorban látszik. Nem tudom, hogy milyen érzés nekik, amikor ezt tolják az arcukba - nyilván nem kellemes. Mégis ezt nézik, mert ezt kapják. Pedig mennyivel értelmesebb, okosabb műsorokat is lehetne sugározni. És ha ilyen az édes élet - veszekedésekkel, lealázásokkal, intrikával teli - akkor bizony baj van. Mégis el kell ismernem, hogy a kiakadásaimon túl mégis volt benne valami szórakoztató, pihentető - szinte éreztem, ahogy takaréklángra kapcsolnak az agysejtjeim. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga!
