Napjainkban nagyon sok helyen olvasni olyan cikkeket, posztokat, amelyek arról a szakadékról szólnak, ami a mai szülők és fiatal gyermekeik, tinédzserek között húzódik. Sokan bírálják az ifjú generációt, miszerint nem tisztelik a hagyományokat és egy új, akár még rosszabb irányba is haladnak, mint elődeik. Azonban az ő céljuk már nem a miénk, nekik más tehetségek és személyiségjegyek segítik a fejlődésüket. Szülő és gyermeke, illetve nagyszülő és unokája között a szeretet által vezérelt elfogadás a kulcs, a megértés nehézségei miatt is.  

Az asztrológiában a generációnk milyenségét, törekvéseit a lassú mozgású bolygóink határozzák meg (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). Természetes tehát, hogy lényeges különbségek adódnak már a 10-20 évvel később születettek között is. Vannak adottságaink, melyeket egy más jegy fényében kell érvényesítenünk, mint az őseinknek, és bizony vannak olyan folyamatok is, ahol jelentősen befolyásol minket a családi hátterünk.

Általánosan nem bizonyított az a megállapítás, hogy konzervatív szülőnek a gyermeke is hagyománytisztelő lenne, mert ez sok egyéb tényező függvénye is. Szülőként, nagyszülőként feladatunk a biztos hátteret biztosítani a feltörekvő ifjúságnak, megtanítani nekik a tisztelet fontosságát, viszont a biztonság keretein belül szabadságot engedni, hogy kibontakozhassanak.

A mai világban nagyon lényegessé vált külső jegyeink hangsúlyozása, akár eltorzítása is különböző extrém stílusú ruhákkal, sminkkel, viselkedési szokásokkal. Ez a 90-es évek elején születettek kibontakozásakor kezdett túlzott mértéket ölteni, az ő Szaturnuszuk a Vízöntőben áll, ami a lázadásért felelős. Belül azonban nagyon törékeny lelkek, Szűz Jupiterrel magasra tennék a lécet, a társadalmi elvárásoktól függetlenül is, sok-sok szabállyal találkoznak és az egyetlen kitörési pontot számukra a saját testük átalakítása hozza.

A régi világot visszasírók és becsülők számára jó hír lehet, hogy a következő évtől a Plútó mellé a Szaturnusz is belép a Bak jegyébe, ezért az akkori szülötteket már nagyon is foglalkoztatja majd eredetük, a múltban működő és gyökerező tudományok, és bizony a történelem során jól bevált harcászati megoldások is. Az elmúlt öt évben erősödik az a tendencia, mely szerint sokkal több fiúgyermek lát napvilágot, mint leány. Ebből sokan levonták már azt a következtetést, hogy háború készül, úgy 15-25 év múlva. Természetesen ez önmagában nem elég indok arra, figyelnünk kell sorsbolygóink mozgását, és az adott ország képletét is, ahová leszületünk. Gyermekeinkben a lehetőséget kell látnunk egy jobb világra, nem pedig rémisztgetni őket a megoldandó feladataikkal. Ezért fontosnak tartom, hogy különcségük és számunkra teljesen idegen gondolataik megformálásakor ne intsük le őket azonnal, hogy az nem helyes, hanem próbáljuk végigvinni a beszélgetés fonalát, hogy fényt derítsünk végső céljukra.

Odafentről, a bolygóktól szerencsére tökéletesen harmonikusan kapjuk az adottságokat, a feladatokat. Amikor egyikük egy szigorú, korlátozó jegyben mozog, a másiktól megkapjuk a lehetőséget az áttörésre egy másik területen. Soha nincs tehát rossz bolygóállás, hiszen ami nekünk kellemetlen, másoknak felemelő lehet. A tanulási, fejlődési folyamataink pedig elkerülhetetlenül megérkeznek az adott pillanatban, amikor készen vagyunk rájuk.

A változás hozhat jót és rosszat is egyaránt, a stagnálás azonban csak állapotromláshoz vezet. Próbáljunk meg tehát, az észszerűség határain belül, nyitottak és elfogadóak lenni. A fekete hajú emós fiatalt ne ítéljük el, ő így próbál lázadni saját és a rendszer korlátai ellen, emellett egészen biztosan van egy rakás dolog, amiben tehetséges.

Ha párt keresünk, akkor is engedjük el a régi sémákat, miszerint nekünk egy talpig úriember a vágyunk, aki helyes, dolgos, kellően konzervatív, tisztelettudó és romantikus is egyben. Valaha ilyen volt az ideál, ami egy illúzió egy idegenről és teljesen személytelen. Egyéniségek vagyunk, akinek egy másik egyéniségre van szüksége társként. Aki nem biztos, hogy olyan, mint ami a nagykönyvben meg van írva, hiszen mi sem vagyunk olyanok. S egyébként is: ki írta a Nagy Könyvet?