Bizony-bizony! Hányszor halljuk, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Meg azt is, hogy a negatív érzések beteggé tesznek. Mindkettő igaz. De az ember már csak olyan, hogy a rosszat meghallja, elraktározza, a jóra pedig legyint: - Ugyan már, miért pont én lennék? Miért pont nekem sikerülne?

Sokszor úgy véljük, a "sikeresek és boldogok" egy teljesen más faj, az emberiség öszvérei, akikkel szaporodni sem lehet, mert csak úgy vannak, csak úgy lettek, és kész. Ez a nagy tévedés. Ha megértjük, hogy a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, s nem adjuk fel az első, második... tizedik kudarcnál, akkor sikerülhet. Bármi. Mert a gondolataink és céljaink teremtenek minket azokká, akikké válni szeretnénk. Mégha ez utópisztikusan és/vagy cukros-nyálasan is hangzik...