Néhány hete volt ez a CIKK Krisztától, amiben arról az Impulse dezodorról írt, amit a barátnője a WC-be száműzött. A cikk olvasása közben hangosan felnyerítettem, hogy édes Istenem, az Impulse mekkora menőség volt régen! A munkahelyemen főleg nőkkel dolgozom együtt, így velük is megosztottam az emlékeket, amik feltörtek bennem.

Nem volt olyan ember, akinek ne lett volna valami emléke erről az ikonikus termékről. Nekem kevés jó élményem van gyerekkoromból, de az Impulse Incognito illata mindenképpen ezek közé tartozik. Az a tömény, nehéz, de mégis annyira nőies illat. Valószínűleg ha 20 éve eltettem volna a szekrénybe egy ezzel befújt ruhadarabot és teljesen megfeledkeztem volna róla, majd most megtalálnám, még éppen olyan intenzív lenne az illata, mint hajdanán. Valójában nem is az a kérdés, mennyire tartós, hanem mint a radioaktív anyagok esetében: mennyi a felezési ideje? :)

Lényeg, hogy annyira lelkendeztem a feltörő emlékek hatására, hogy egy kedves munkatársnőm másnap hozott nekem egy Impulse Incognito dezodort! Én nem hittem, hogy ilyen még kapható, mert legutóbb csak valami gyümölcsillatú, a régiekre halványan sem emlékeztető dezodort árultak Impulse néven, ami nagy csalódás volt - de igen, létezik! Kínai pipereboltokban még kapható, fogalmam sincs, honnan, hogyan, de a lényeg, hogy beszerezhető!

Magamra fújtam. Konkrétan úgy éreztem magam, mint valami femme fatale a ‘80-as évekből. És a legfurcsább, hogy valami hihetetlen önbizalmat ad. Azóta minden nap ezt használom, és megjegyezték páran, hogy jó az illatom. Sőt, volt, akit azon kaptam a buszon, hogy szimatol. És nem azért, mert büdi, csak mert az illatokkal jönnek az emlékek. És ehhez mindenkinek kapcsolódik valami, 30 év felett. Ezt jelzi az is, hogy amikor a közösségi oldalra kiposztoltam az új dezodoromat, záporoztak a lájkok, a kommentek, az emlékek, az élmények.

A nonverbális, azaz nem szavakkal történő kommunikáció egyik formája az olfaktika, azaz a szagokkal, szaglószervekkel történő kommunikáció. A szagok számtalan emlékképet képesek felidézni az emberben, következtetünk egy ember társadalmi helyzetére, viszonyaira a szagán (illetve jó esetben illatán) keresztül. Az állatoknál a feromon nevű kémiai anyagoknak meghatározó szerepük van a párválasztásban, üzenetek átadásában. Az embereknél ez a hatás már elcsökevényesedett, de még mindig fontos, hogy a másik embernek milyen illata van. “A szagát sem bírom” - szoktuk mondani, ha valakit nem kedvelünk. Biztos vagyok abban, hogy az eredeti Impulse valami olyan illatkombinációt hordoz, ami beépült a nagy közös, kollektív tudatba, és olyat mozgat meg az emberekben, amit talán nem is tudnak hová tenni, csak azt tudják, érzik, hogy valami nagyon mélyről, régről tör elő.

Szóval, én most úgy döntöttem, nesze nektek agyonreklámozott, márkás, hiperdrága parfümök! Nem kelletek! Maradok az Impulse-nál, legalábbis egyelőre. Mert az időutazás lehetséges! :)

(Az írás 2016. október 29-én jelent meg.)