Weöres Sándor: Örök pillanat

 Mit málló kőre nem bizol:

 mintázd meg levegőből.

 Van néha olyan pillanat

 mely kilóg az időből,

 mit kő nem óv, megőrzi ő,

 bezárva kincses öklét,

 jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

 Mint fürdőző combját ha hal

 súrolta s tovalibbent –

 így néha megérezheted

 önnön-magadban Istent:

 fél-emlék a jelenben is,

 és később, mint az álom.

 S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.