Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj
Emelkedik a lassú tenger.
Az álom sűllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júliusi éj csobog.
Üvegzöldszínű habja szélén,
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.
S a fák között- kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világitó moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.