Juhász Gyula: Egy régi nyárból

 Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

 A Tisza nyári éjjel kanyarog

 Ily unalmasan, nagy esők után

 Füzek közt, ha a hold nézi csupán.

 Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

 A boldogságos esték olyanok,

 Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,

 Mint jó emberek szelíd álmai.

 Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

 Ilyenkor félénken kopogtatok

 A holnapok homályos ablakán,

 Ott benn milyen sors árnya les ma rám?

 Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,

 Én nagyon fázós és fáradt vagyok.

 S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,

Mint rémlátók, ha messze szél kopog.