1875. június 6-án született Thomas Mann. Emlékezzünk rá ezzel a verssel!

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

 Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

 és el is jutott a nyugalmas ágyig

 még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -

 (igy nem szökik rá hirtelen az éj)

 s mig kis szive nagyon szorongva dobban,

 tán ő se tudja, mit is kiván jobban,

 a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:

 igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.

 Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,

 mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt

 s együtt vagyunk veled mindannyian,

 kinek emberhez méltó gondja van.

 Te jól tudod, a költő sose lódit:

 az igazat mondd, ne csak a valódit,

 a fényt, amelytől világlik agyunk,

 hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

 Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,

 hadd lássunk át magunkon itt ez estén.

 Párnás szavadon át nem üt a zaj -

 mesélj arról, mi a szép, mi a baj,

 emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.

 Most temettük el szegény Kosztolányit

 s az emberségen, mint rajta a rák,

 nem egy szörny-állam iszonyata rág

 s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,

 honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,

 fő-e uj méreg, mely közénk hatol -

 meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...

 Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,

 de mi férfiak férfiak maradjunk

 és nők a nők - szabadok, kedvesek

 - s mind ember, mert az egyre kevesebb...

 Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

 Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

 néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

fehérek közt egy európait.