"Mint vad, részeg legény, kit mámorában
Templomba visznek sátános borok
S kurjongatván a Szűzhöz ott galádan,
Felé ölelni-vágyva kujtorog,

Hogy megremeg a Gyermek is karában,
Midőn a szeme véresen forog:
A súlyos távoltól őrjítve vágyam,
Én asszonyom, feléd úgy tántorog.

Madonna-lélek, ó azért ne vess meg!
Hisz engemet, halálra, már keresnek
A bánatok, mint bősz tömeg ha lát

Szentségtörést, vad bosszúért kiált.
Tudom, hogy engem durván megköveznek.
- Csak Te megadd a Szűz bocsánatát!"