Féja Géza: Hazafelé
Messze mentél,
nehéz utakon lobogózva
bűvös tavakban fürdött homlokod -
de rohanók neszét, nem jelét
bírja csak mohó, szegény szived -
ide régi álmok hoztak
s halottak fehérek a szemedben.
Dómok nehéz harangja ünnepelt egykor
s egy óriás ucca remegőn átkarolt,
szándékok özönléte vitt erőben, messze,
majd jelnélküliek boruló erdeje
zuhogott ismeretlen szózatot.
S visszatértél -
már nem tépi kezed
bozótok méla sövényét:
virágos kiskert
úszik ámuló életedbe.